Edina versei

fejezet_1

Egy részeg éjszakán… (még Ákos előtt)

Tehetetlenül
Az óra másodpercmutatója vagyok –
számolom azt, amihez nincsen közöm.

Szabadnak lenni
megfulladnak bennem a szavak
és én akarom ezt a vérízű csendet
az üresre alvadt némaságot
akarom a folyékony tűz perzselte világot
a lelkem csupaszra égett csontváz
kopog zörög bennem a halál
és ki akarom hányni őket
a bennem ragadt szavak tetemeit
hogy legalább egyetlen pillanatra
de mégis szabad legyek
csak én
egyedül én
én
és akkor talán egyszer végre valaki
azért szeretne, aki vagyok.

Üresség
Félek attól, ami nem én vagyok,
de nem tudom, ki vagyok,
ha lehántok magamról mindent, ami másé,
mi lenne ott vajon, a bőröm alatt,
ahol a lelkemnek kellene lenni,
melyet szétmartak az érzések,
amelyek sosem tartoztak hozzám.
Mi lenne ott?