Pillangólány

„A szót, a titkot, a piciny csodát”

pillangolany_3

„Különleges hangulatú regény, ahol a versek egybefonódnak a szereplők érzéseivel és a hétköznapokból csodát faragnak” – írta Varga Bea az Aranymosáson az ősszel megjelenő Pillangólányról.
De miért a versek? Hogyan jött az ötlet? Milyen versek? Elárulom, sőt, a végén azt is megmutatom, milyennek képzelem az egyik főszereplő hangját. :)

idezet_pillangolany_02

Ha az emlékeim nem csalnak meg, az első vers, ami életemben megfogott, Goethe A Villikirály c. verse volt (Vas István fordításában). Általános iskola alsó tagozatban találkoztam vele, és nagyon mélyen megérintett, megborzongatott. Nyolcadikban már az volt az egyik kedvenc szórakozásom, hogy kívülről megtanultam a tankönyvből az összes nekem tetsző verset (igen, fura hobbi volt :)). Gimnáziumban felfedeztem Adyt és Pilinszkyt, és menthetetlenül a költészet rabja lettem. (Pilinszky pedig azóta is a kedvenc költőm, sose unom meg, hogy a verseit olvassam.)

Bevallom, sosem az érdekelt igazán, hogy mire gondolhatott a költő vagy épp mit akart mondani (bár a suliban a verselemzésnek azt a részét, hogy mitől működik egy vers, tehát a szerkezet elemzését, a költői képek, ritmus és egyebek számbavételét szerettem), sokkal fontosabb számomra, hogy megérint-e egy vers, hogy elér-e, ad-e érzéseket. Ha nem, lépek is tovább, talán csak épp nem vagyok a megfelelő hangulatban, élethelyzetben, és majd évek múlva mégis megérintenek a sorok, de az is lehet, az adott vers nem nekem szól. Nem hiszem, hogy ezt lehetne erőltetni. Az ember értékelhet egy verset anélkül, hogy érezné, de szerintem azokat a verseket fogja igazán szeretni, amelyek tényleg, a lelke legmélyéig, megérintik.

idezet_pillangolany_09

Verset olvasok, ha épp sok a világ, ha nem találom a helyem, ha összevissza vagyok magamban. Néha csak úgy, mert épp versolvasós kedvemben vagyok. :) Szeretek belemerülni a szavakba, szeretem, ahogy megtöltenek – ez mindig megnyugtat és elringat, olyankor valahogy kerek és egész lesz a világ.

A versek az életem részét képezik, épp ezért, mikor a Pillangólány főszereplője, Virág egy adott ponton képtelen volt kifejezni, mit gondol, és egy idézettel állt elő, meg sem lepődtem, hiszen én magam is gyakran érzem úgy, hogy egy vers pontosabban kifejezi, ami bennem van, mint ahogyan én szavakba önthetném.

Egészen addig nem tudtam, hogy a Pillangólányban Virág és Gábor mellett a versek is főszerepet kapnak majd, onnantól kezdve viszont egyértelmű volt. Kevés vers szerepel teljes egészében a történetben, legtöbbször inkább csak kiragadott sorok, versszakok, sokszor beszélgetésszerűen. A legtöbb idézet Adytól és Pilinszkytől jött, de más költőktől is akad egy-egy sor (hogy kiktől, a regényben kiderül ;)). A válogatás könnyű volt, sőt, igazából adta magát minden sor, sose kellett gondolkodnom, hogy az adott helyzet milyen verset kíván meg, jött magától, és nekem csak azt kellett ellenőrizni, hogy pontosan emlékszem-e a szavakra.

idezet_pillangolany_04

Nagyon sokáig képtelen voltam verseket hallgatni. A figyelmem elkalandozott, nem kötött le. Aztán bejöttek a filmre vágott versek (én ezt láttam először), és ezek nagyon megfogtak. Először a humor miatt, aztán viszont ezeknek hála ébredtem rá, hogy ha megfelelő hangon hallok egy verset, akkor át tudom magam adni – csupán be kell hunynom a szemem, hogy semmi más ne létezzen, csak a hang és a szavak. Azóta olykor nem olvasom, hanem hallgatom a verseket. Így akadtam rá Gábor hangjára is, nem tökéletesen ilyennek képzelem, de majdnem. :)

Ráadásnak pedig a kedvenc filmes összevágásom. Petőfi ugyan jó eséllyel soha nem lesz az a költő, akit túl gyakran olvasnék, a Fekete vitorlák viszont az egyik kedvenc sorozatom (úgy képzelem, a történetben egyszer Virág is ezt nézi, nem említettem cím szerint, de jólesik elképzelni, hogy ő is szereti, és úgy vélem, illene is hozzá :)). Szerintem zseniális ez az összevágás. :)

 

Felhasznált fotók forrása: pexels.com, pixabay.com, pinterest.com
A bejegyzés címe Karinthy Frigyes Előszó c. verséből idézet.

 

hangulat_pillangolany_05

Pillangólány

2 című bejegyzés “„A szót, a titkot, a piciny csodát”” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Soha másik vers nem fogott meg annyira hangosversben, mint a Nem mondhatom el senkinek. Egyszer zeneiskolaval adtuk elo (korus + furulya) es uuuu, azota is beleborzongok, ha hallom. Koszi! 😊
    Egy van, amit meg iszonyuan szeretek(mellesleg bszus, nekem is hobbim volt, hogy a kedvenceimet megtanultam 😂) , az Babits Jónás imája Latinovits előadásában (haha utolér a szakma, sosem dolgozott benne, de ugyanott végeztem, mint ő eredetileg)
    Hát ez a poszt… 😍😍😍

    1. Most elgondolkodtattál, de azt hiszem, igazából engem se. Sok van, amit nagyon szeretek, de ez a legnagyobb kedvenc. :) Biztos szép lehetett az az előadás. :)
      Tényleg hobbid volt? Ezen jót mosolyogtam, akkor annak idején együtt lettünk volna nagyon furák. :D
      Ó, Latinovitstól én nagyon sokat szeretek, de azt hiszem, József Attilától a Reménytelenül az egyik nagy kedvenc. :)
      Nagyon örülök, hogy tetszett, köszönöm. :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s