Nincs mese – 14. fejezet

Visszaszámlálás

Zsolti akkorát ásít, hogy az állkapcsa is belereccsen. A kávé gőze szétomlik a konyhában, de még ez se elég, hogy igazán magához térjen. Az ugyan rendben van, hogy majdnem egész éjszaka fent vannak, de azért ez a korai ébresztő nem hiányzik. Zsolti este szándékosan felvette a hangerőt a mobilján, és zene helyett vekkercsörgést választott hangnak, mert az elég nyers és idegtépő ahhoz, hogy az embernek esélye se legyen tovább aludni. Ehhez képest Trix meg se rezzent, szétvetett karral-lábbal édesen szuszogott tovább.
Zsolti, mielőtt kijött volna a konyhába kávét főzni, felkönyökölve, kótyagos fejjel percekig nézte őt. Olyan gyönyörű lány, hogy egy egészen picit még a szíve is belesajdult, közben pedig ostoba, veszélyes gondolatok keringtek a fejében, legalább olyan álomittasan, mint amilyennek magát érezte.
Arra gondolt, milyen lenne, ha minden reggel Trix mellett ébredne. Aztán arra, hogy vajon be tudnának-e telni valaha is egymással (mire persze a vér lentebbi tájékai felé zúdult). Végül pedig arra, hogy mennyi gondolata van Trixnek, amit ő sosem fog megismerni, mert nem marad vele – és erre fájón összeszorult a mellkasa, így bölcs ötletnek tűnt inkább kimászni az ágyból.
Zsolti laposakat pislogva lekapcsolja a kávéfőzőt. Megkeresi, hol tartja Trix a bögréket, majd levesz kettőt, és kitölti a kávét. A magáéhoz csak egy kis tejet önt, de Trixnek beízesíti. A lány az első kávéját mindig „betyár édesen” issza, ahogy ő fogalmazott, aztán napközben hangulatfüggő, néha sok tejjel, máskor teljesen üresen. Zsolti szerint ez elég fura szokás, senkivel nem találkozott még, aki ne ugyanúgy inná mindig a kávét, de tetszik neki, hogy Trix úgy csinál mindent, ahogy kedve tartja, az pedig még inkább, hogy ettől nem jön zavarba, akkor sem, ha más esetleg megütközne a szokásain.
Trix különleges lány, természetes és eredeti. Olyan lány, akire ha mázlija van az ember fiának, legalább egyre rátalál. Olyan lány, aki feltételek nélkül szeretne.
Zsolti mellkasára megint mintha súly nehezedne, mégse szab gátat a gondolatok áradásának.
Milyen lenne vajon egy ilyen nő mellett élni? Milyen lenne tudni, hogy hozzá tér haza? Mi lenne, ha Trix akarná? Ha nem csupán erről az egy hétről lenne szó köztük?
Zsolti felsóhajt és megrázza a fejét. Lehet, hogy Trix a csábítás és a kísértés maga, és épp ezért, amíg itt van, képtelen neki ellenállni, de ha majd hazamegy, minden visszatér a megszokott kerékvágásba. Nem fog akaratlanul egyfolytában olyasmin töprengeni, amire sose vágyott.
Jó lenne, ha most se tenné, mert be kell érnie ezzel a héttel – vagyis tulajdonképpen négy éjszakával, ami bosszantóan kevésnek tűnik. De hát igazából örülhet, hogy Trix egyáltalán megbocsátott neki. Talán jobb lett volna, ha elég ennyi, de Zsolti mégse bánja, hogy itt van – és csak azért sem gondol arra, hogy mi lesz később. Ha Trix meg tudja tenni, hogy egyszerűen csak átadja magát a pillanatnak, akkor ő is képes rá.
Összefogja a két bögrét a fülénél, és bemegy a szobába. A redőny résein csak nagyon kevés fény szűrődik be, de felkapcsolva hagyta az előszobában a villanyt, így azért nem kell vakon botorkálnia az ágyig. Leteszi a bögréket az éjjeliszekrényre, és becsusszan a takaró alá Trix mellé.
– Jó reggelt, álomszuszék! – súgja Zsolti, de Trix nem reagál, még a szemhéja se rebben. – Angyal, ébresztő – noszogatja lágyan Zsolti a lányt, és finoman megsimogatja az arcát.
Trix teljesen mozdulatlanul fekszik tovább, mintha legalábbis tetszhalott lenne. Létezik, hogy ennyire mélyen alszik? Zsolti finoman a lány hasára csúsztatja a kezét, mire Trix összerezzen, és oldalra lendül a keze.
– Basszus! – nyög fel Zsolti könnybe lábadó szemmel. Mintha csillagokat látna az éles fájdalomtól. Kicsit meggörnyedve az ágyékára szorítja a tenyerét, és ebben a pillanatban kétségbe vonja, hogy a farka valaha még működőképes lesz.
– Zsolti? – kérdi Trix riadtan.
Zsolti Trixre néz. A lány a szája elé kapta a kezét, és félve pislog rá.
De legalább felébredt.
Zsolti igyekszik mosolyt préselni az ajkára.
– Vettem az adást – morogja. – Legközelebb csak megböklek egy bottal. – Poénnak szánja, de ahogy kimondja, rájön, hogy talán tényleg biztonságosabb Trixet távolról ébreszteni. Persze nem bottal, de mondjuk, ha felhúzza a redőnyt, a fényre talán felébred. Holnap reggel kipróbálja.
– Nagyon fáj? – Trix szemében ijedtség villan.
– Túlélem. – Jelen pillanatban azért még sajog, de tényleg nem olyan vészes, mint amilyennek hirtelen tűnt, és ezt Zsolti nagy örömmel nyugtázza. – De észben tartom, hogy ha úgy is néz ki, hogy megbocsátottál, tudat alatt azért bosszút forralsz.
Trix ajka megrándul, de elnyomja a mosolyt.
– Nagyon sajnálom – motyogja megbánón. – Esküszöm, nem volt szándékos, most történt velem ilyen először.
– Megtiszteltetés – sandít a lányra Zsolti, de az ajkán mosoly bujkál. Mivel már nem érzi úgy, hogy sose lesz többet merevedése, képes értékelni a helyzet abszurd voltát.
– Adjak rá puszit? – kuncog Trix felcsillanó szemmel.
– Ez nem vicces, te lány – dünnyögi Zsolti, de – őszinte megkönnyebbülésére – a férfiassága a felvetésre máris éledezni kezd.
– Nem is viccnek szántam – súgja Trix érzékien elmélyülő hangon, és a keze máris Zsolti vállára rebben. Szelíden meglöki a férfit, Zsolti pedig engedelmesen a hátára fordul. Trix felül, lehúzza Zsoltiról a takarót, majd átveti felette a lábát, és négykézláb megtámaszkodva apró csókokkal hinti tele a mellkasát. Mire az ágyékához ér, és lehúzza róla a bokszert, Zsolti már a vágytól lát csillagokat.
Trix ajkára huncut mosoly görbül, apró puszit nyom a vaskos merevedés hegyére, majd kidugja a nyelvét, és ingerlően megnyalja. Zsolti hevesen emelkedő és süllyedő mellkassal, alig pislogva bámulja a lányt. Trix a legizgatóbb nő, akivel életében találkozott. Szemtelen és merész, és a szája…
Zsolti felnyög, mikor Trix az ajka közé engedi és mélyen magába fogadja. A keze önkéntelen mozdul, Trix hajába túr, nem irányítja őt, csak élvezi érezni, ahogy a feje mozdul, miközben újra és újra magába fogadja őt.
– Tudod, mit? – suttogja Zsolti rekedten. – Holnap reggel is leüthetsz.
***
Zsoltinak igencsak össze kell kapnia magát ahhoz, hogy ne nézzen folyton Trixre. Azt hitte, a mai este könnyű és egyszerű lesz – ez így is volt egészen addig, míg a lány váratlanul be nem állított. Zsolti nem tudta, de Trix abban a játszóházban volt korábban önkéntes, amit Rebeka gyerekkori legjobb barátnőjének a férje vezet. Mivel Esztit Zsolti is jól ismeri, minden alkalommal, amikor Rebekát meglátogatja, meglátogatja Esztit és a férjét is. Rebeka csütörtökre már szabadságot vett ki, így a mai este lett Esztié és Gedeoné, mert így nem kell rohanniuk, akár tovább is maradhatnak, hiszen holnap nem kell korán kelniük.
Eszti mindig vidám, kedves lány, Zsolti már annak idején is kedvelte őt, amikor Rebekával a gimnáziumban összebarátkoztak. Rebeka kollégiumban lakott, de a nyári szünetekben előfordult, hogy Eszti meglátogatta és náluk aludt. A két lány folyton követhetetlenül hadarva csacsogott, Zsolti szerette is őket ezzel játékosan szekálni, de Eszti sose vette fel, csupán könnyedén visszavágott.
Esztihez képest Gedeon nagydarab, amolyan mackós termetű fickó, de a természete végtelenül szelíd, és mivel viselkedészavaros gyerekekkel foglalkozik, eszméletlenül türelmes is. Esztivel remek párost alkotnak együtt, első ránézésre talán furcsán festenek egymás mellett, mert Eszti alacsony és vékony alkat, de az embernek elég csak néhány percet a társaságukban tölteni, és máris körbelengi az a megfoghatatlan, szeretetteljes nyugalom, ami belőlük árad.
Zsolti nem bánná, ha ezt a nyugalmat ebben a pillanatban is érezné, mert egyre nehezebb megzabolázni a tekintetét – arról pedig már nem is álmodik, hogy a beszélgetésre figyeljen, pedig egészen idáig képes volt megállni, hogy ne gondoljon egyfolytában Trixre, sőt, még arról se fantáziált, hogy mi mindent szeretne tenni vele ma éjszaka.
De mióta megjelent Trix, ragyogó mosollyal, huncutul csillogó szemmel, Zsolti csak azt lesi, hogyan intézhetné el feltűnésmentesen, hogy legalább néhány percre kettesben maradjanak. Ami nem egyszerű, ahhoz nincsenek elegen a szobában – ha minden ok nélkül egyszerre tűnnének el Trixszel, azt sehogy se tudnák kimagyarázni.
– Sára a nagyszülőknél? – kérdi Trix, és még ez az ártatlan kérdés is elég ahhoz, hogy a hangja édes borzongást csaljon Zsolti testébe. Mennyire imádja, mikor Trix pajkos tekintettel csupa pajzánságot suttog, miközben épp alatta fekszik.
Zsolti nagyot nyel, és kényszeríti magát, hogy Esztire figyeljen.
– Igen, ez az este Zsoltié – mosolyodik el a lány.
– De azért láttad Sárát, igaz? – kérdi Trix Zsoltitól. – Olyan tündéri kisbaba, nem?
Trix hangján érezni a vágyódást, és ettől Zsolti mellkasa leheletnyit összeszorul.
– Tényleg az – bólint Zsolti, majd Esztire kacsint. – Sorra fogja összetörni a férfiszíveket, ha felnő. Már most látszik a szemén. Az enyémet is összetörte, amikor elvitték a nagyszülei.
Eszti felnevet, és meglegyinti Zsolti vállát.
Zsolti szerint Eszti és Gedeon kislánya tényleg bájos kisbaba. Amikor Gedeon a kezébe adta Sárát, Zsolti egészen megilletődött. A nagyobb gyerekekkel már tud mit kezdeni, de egy ilyen törékeny kis csöppséget nagyon különös érzés volt a karjában tartani. Akaratlanul arra gondolt, hogy milyen lenne, ha a saját gyermekét tartaná így, ami már csak azért is rémisztő kellene, hogy legyen, mert korábban soha nem voltak ilyen őrült gondolatai. És mégis, nem rémült halálra, sőt, az merült fel benne, hogy ha lenne gyereke, biztosan Trixre hasonlítana – igen, itt már halálra rémült, de szerencsére Sára ekkor büfizett egyet, és ez elterelte a figyelmét.
Azonban most, ahogy Trix lelkesen csillogó szemét figyeli, megint összeszorul a mellkasa. Trix nem marad örökre szingli, előbb-utóbb férjhez megy, gyerekei születnek – és nem ő lesz az apjuk. Miért érez erre hasogató fájdalmat a szívében?
– Zsolti?
– Hm? – kapja a fejét a férfi Eszti felé. Attól tart, teljesen lemaradt.
– Már megint arra a titokzatos lányra gondolsz? – kérdi kuncogva Rebeka. Mivel Zsolti tegnap is gyakran kalandozott el, Rebeka nagyon rákattant erre a témára. Zsolti hagyja, mert így legalább nem azon agyal, hogy vajon nem Trix tetszik-e neki.
– Milyen titokzatos lány? – csap le a témára Eszti kíváncsian előrébb dőlve. Esztinek mániája, hogy a szerelem a legjobb dolog a világon, és akkor elégedett, ha mindenkit, aki fontos neki, szerelmesnek és boldognak lát. Zsoltit már évek óta piszkálja finoman, hogy előbb-utóbb rá is rátalál a szerelem – Zsolti sosem ábrándította ki, hogy ha így lenne, akkor menekülőre fogná.
– A hétvégén Zsolti összejött valakivel, és azóta se tudja kiverni a fejéből – magyarázza Rebeka.
– Nocsak, talán végül mégis elcsavarja valaki a fejed? – Eszti szeme felcsillan, és ragyogó mosollyal néz Zsoltira.
– Kétlem – szól közbe vigyorogva Vince. – Délután simán zsebre vágta a pultos lány telefonszámát.
A mai napot Zsolti Vincével töltötte. Délelőtt végigjárták a repteret, Vince elvitte repülni, délután pedig beültek sörözni és dartsozni egy kocsmába – és igen, tényleg zsebre tette a pultos lány telefonszámát.
Zsolti nem tudja, kit is kellene előbb leütnie: a húgát, amiért egyáltalán felhozta a témát, vagy Vincét, amiért megemlítette a pultos lányt. Ráadásul Zsoltinak még csak nem is tetszett az a lány, Trixhez képest egyszerűen semmit nem látott benne, de ha nem teszi el a számot, Vince még gyanút fogott volna. Most azonban Zsolti attól tart, Trix esetleg félreérti – viszont nem mer felé fordulni, hogy akár egy pillantással is megnyugtassa, mert az megint árulkodó lenne. A fenébe ezzel az átkozott helyzettel!
– Eszti, nem bánod, ha iszom egy kávét? – kérdi hirtelen Trix, félbeszakítva a társalgást. Zsolti hálás érte, mert így legalább anélkül nézhet a lányra, hogy bárki furcsának találná, azonban Trix arcáról semmit nem tud leolvasni, a lány teljesen közönyös.
Eszti meg se lepődik a kérdésen, csak int Trixnek, hogy bátran szolgálja ki magát.
– Veled tartok – pattan fel Zsolti a fotelból. Muszáj beszélni Trixszel.
– Csak hogy ne vájkáljunk a magánéletedben? – szól utána kajánul Rebeka.
– Bármit megtennék ezért, mert ti ketten szerelemmániás, őrült boszorkányok vagytok – vágja rá Zsolti szándékosan szemtelenül.
Rebeka és Eszti felnevet, ő pedig megnyugodva indul Trix után. Senki nem fogja különösnek tartani, ha kettesben maradnak a konyhában. A folyosón végigsietve hálát ad az égnek, hogy Esztinek és Gedeonnak nem amerikai konyhája van, és így pár lopott percre tényleg egyedül lehet Trixszel.
Ahogy belép a konyhába, Trix meg se fordul. Zsolti feszengve megtorpan. Vajon mennyire akadt ki rá Trix? Megint dühös? És ha igen, mégis hogy fogja kiengesztelni? Mert az hagyján, hogy Trix egy botlást megbocsátott, de mi van, ha azóta sem bízik benne igazán, és most bármit is mond, nem fog hinni neki?
Zsolti zavartan megköszörüli a torkát.
– Trix, ami a pultos lányt illeti…
– Semmi baj – pillant hátra Zsoltira a lány. – Okos húzás volt, így Vince nem gyanakodhat.
Zsolti összevont szemöldökkel, de azért már valamivel bátrabban közelebb lép. Trix nem úgy néz ki, mintha haragudna, de mégiscsak furcsa, hogy ennyire érdektelen. Vajon tényleg nem zavarja, hogy egy lány rányomult? És ő most mégis mi a viharért kívánja azt, hogy bár zavarná? Zsolti kezdi úgy érezni, hogy elment az esze.
– Tényleg nem haragszol?
Trix megfordul, mire Zsolti megragadva a derekát rögtön közelebb húzza magához. Trix nem ellenkezik.
– Érdekelt az a lány?
– Nem – vágja rá Zsolti tétovázás nélkül.
– Én is így gondoltam – mosolyodik el Trix vidáman, de Zsolti csak akkor nyugszik meg, mikor a lány úgy simítja az arcára a tenyerét, mintha mi sem történt volna. A hüvelykujját gyengéden végighúzza a szeme alatt. – Örülök, hogy nincs monoklid.
– Hát én is. Ezért nem bírtál várni? – kérdi Zsolti, de ahogy kimondja, már biztos a válaszban.
– Tudnom kellett, egyben vagy-e még – vonja meg a vállát magához képest félszegen Trix.
Zsolti átkozza magát, amiért még mindig nem cseréltek telefonszámot, mert akkor dobhatott volna Trixnek egy sms-t, hogy még életben van. Trix már tegnap este ideges volt amiatt, hogy véletlenül majd olyasmit mond, amiből Vince rájön, jobban ismeri a húgát – Zsolti végül addig csókolta a lányt igen pajzán helyeken, míg már semmire nem tudott gondolni, mert bárhogy fogadkozott, hogy óvatos lesz, Trix azért csak aggódott tovább.
De tényleg nem történt semmi, a nap nyugisan telt, Zsolti pedig még véletlenül se gondolt Trixre. Jól szórakoztak Vincével, egyszer-egyszer ugyan szóba került Trix, főleg gyerekkori történetek kapcsán, de Zsolti úgy véli, mindannyiszor sikerült úgy reagálnia, mintha nem is állna közelebb Trixhez, mint ahogyan azt Vince díjazná.
– Tényleg behúzna egyet a bátyád, ha megtudná? – kérdi kétkedve.
Most, hogy egész nap Vincével volt, nem igazán hiszi, hogy Vince erőszakos típus lenne, még hirtelen felindulásból se. Ugyanakkor Zsolti tudja, milyen érzés, mikor az ember meg akarja védeni a húgát, szóval teljesen elvetni azért mégse tudja a lehetőséget. Például ő húszévesen egyszer bemosott egy srácnak, aki otromba és illetlen módon közeledett Rebeka felé, pedig magát sem tartja erőszakos típusnak, sőt, a legkevésbé sem szokása ököllel elrendezni egy problémát, de az, ahogy az a srác minden előzmény nélkül Rebeka fenekébe markolt, határozottan kiérdemelt egy kíméletlen jobb horgot.
– Azt hiszem, attól függ, milyen körülmények között tudná meg – billenti félre a fejét töprengve Trix.
– Ha például most meglepne minket?
– A fal adná a másikat.
Zsolti úgy dönt, akkor is kockáztat. Már úgyis épp öleli a lányt, mit számít, ha meg is csókolja?
Trix nem tiltakozik, a nyaka köré fonja a karját, a nyelvük pedig rögtön egymásba gabalyodik. Zsolti testén megmámorosodva robog végig a vágy, még közelebb húzza magához Trixet. Szorosan egymáshoz simulnak, és Zsoltinak már ennyi is elég, hogy a férfiassága lüktetve életre keljen.
– Oké, főzzünk kávét – pihegi Trix elhúzódva –, különben nem fogják érteni, mit csinálunk itt eddig.
Zsolti elvigyorodik, és kelletlenül bár, de elengedi a lányt.
– Nem is árt a kávé, hogy ébren bírj maradni – jegyzi meg.
– Talán terveid vannak az éjszakára? – kérdi Trix huncutul görbülő szájjal, miközben visszafordul a konyhapult felé. Zsolti nem állja meg, finoman rácsap a lány csábítóan gömbölyű fenekére.
– Sejtelmed sincs, mennyi – morogja.
Egy éjszaka elég se lesz hozzá. Talán a következő kettő se. Zsoltinak fogalma sincs, hogy lesz képes elutazni szombaton, de elnyomja magában a gondolatot, hogy akár maradhatna is.
***
Zsolti álmatagon bámulja a csésze pereme felett az ablakon csordogáló esőcseppeket. Kifacsartnak és kedvtelennek érzi magát, de nem tudja biztosan, hogy azért, mert az elmúlt napokban olyan keveset aludt, vagy inkább azért, mert holnap hazamegy.
Szíve szerint maradna még, akkor is, ha ennek semmi értelme, de hiába, nehezére esik elképzelni, hogy soha többet ne tartsa Trixet a karjában. Pedig tegnap este még csak nem is szexeltek. Zsolti valamivel éjfél előtt ért Trixhez, mindketten teljesen hullák voltak, így végül csak bezuhantak az ágyba, elindítottak egy filmet, és nem sokra rá mindketten bealudtak. Furcsa, de még ebben is volt valami igazán megnyugtató és otthonos – Zsolti nem tudja magában hova tenni ezt az érzést, és ez épp elég megerősítés, hogy ideje véget vetni annak, ami köztük van.
Trix egyelőre lazán kezeli a kapcsolatukat, Zsolti egyszer sem látta rajta annak nyomát, hogy többet akarna vagy bánná, de Trix hajlamos arra, hogy átadja magát a pillanatoknak és ne törődjön azzal, hogy mi lesz aztán. Kényelmes lenne elhinni, hogy Trixben egyszer sem fordult meg, hogy akár több is lehetne köztük, de Zsolti képtelen magát ezzel áltatni, hiszen még ő is gondolt erre, pedig soha korábban nem esett kísértésbe.
De Trix… ő Trix. Ha vele lehet, Zsolti egyszerűen csak élvezi, hogy él, minden pillanatban. És ehhez még az se kell, hogy épp szexeljenek, elég, ha a lány társaságában lehet, ha hallgathatja, ahogyan beszél vagy épp vele nevethet.
Igazság szerint Trix teljesen megborította Zsolti lelkivilágát – akkor is, ha ezt nem szívesen ismeri be –, és valójában fogalma sincs, mi lesz, ha visszamegy Angliába.
– Fáradtnak látszol – jegyzi meg Rebeka halkan.
Zsolti szerint a húga határozottan finoman fogalmaz, de csak hümmög válaszul, és inkább belekortyol a kávéba. Rebeka tekintete gyanakvó és éles – túlságosan reggel van még ahhoz, hogy hihetően hazudjon, mikor a húga így fürkészi.
– Nem aludtál jól?
Zsolti megint hümmög. Ami azt illeti, jól aludt – mit jól, kitűnően. Trix mellett mindig jól alszik.
– Zsolti – kezdi Rebeka tétován, de el is hallgat. Zsolti összeszedi magát, és biztatón a húgára pillant. – Sose gondoltál még arra, hogy akár haza is költözhetnél?
Zsolti nagyot nyel. Az elmúlt napokban másra se gondolt, de ugyan hova vezetne az? Semmit nem ígérhet Trixnek, és ennél a lány többet érdemel. Sokkal többet.
– De, már gondoltam – feleli kelletlenül. Nem akar hazudni a húgának.
– Tudod, én örülnék neki, ha közelebb lennél – mosolyodik el Rebeka melegen, és reménykedő pillantást vet rá. – Mióta látom Vince családját, jobban bánt, hogy a mi családunk olyan kusza. Persze azt nem remélem, hogy anya és apa megváltozik, ők már csak olyanok, amilyenek, de… jó volt ez az egy hét, nem?
– De, nagyon jó volt – sóhajtja Zsolti, a szüleik említése azonban kellőképpen lelombozza.
A gyerekkoruk nemcsak őt, Rebekát is megviselte, csak másként, mint Zsoltit. Rebeka a decemberrel állt épp úgy hadilábon, mint ahogyan Zsolti a szerelemmel. A szüleik decemberben váltak külön, aztán később egyszer lepasszolták őket karácsonykor, mert mindketten az épp aktuális párjukkal terveztek utazást – Rebeka akkor még egészen kicsi volt, így őt viselte meg a legjobban a helyzet. Aztán tavaly decemberben Rebeka megismerte Vincét, és azóta továbblépett a félelmein.
Zsolti nem tudja, ő is tovább tudna-e lépni. Rebekának igaza van: a szüleik nem változnak. De vajon ő képes lenne megváltozni? Tudna igazán őszintén kötődni és szeretni? És mi van, ha megpróbálja, de nem megy? Ha ezzel megsebezné Trixet?
Zsolti újra az esőcseppekre mered.
Mi van, ha Trix nem is akarná? Ha neki elég volt ez az egy hét?
– Találkoztál újra azzal a lánnyal, igaz? – szólal meg Rebeka szelíden.
Zsolti elnyomja magában a bűntudatot, és Rebekára nézve bólint. Rebeka beharapja az ajkát, látszik a szemén, hogy őrlődik, nem tudja eldönteni, mondja-e, amit gondol.
– Ki vele – szólal meg csendesen Zsolti.
– Te nem vagy anya és apa – böki ki Rebeka. Zavarban van, ami nem meglepő, mert nem igazán szoktak lelkizni.
– Ezt hogy érted? – vonja össze a szemöldökét Zsolti.
– Emlékszel, mikor én tizenöt voltam, te tizennyolc, és a téli szünetben egy este részegen állítottál haza?
Zsolti emlékszik. Egészen odáig nem álltak közel egymáshoz Rebekával, sőt, igazság szerint szörnyen rossz báty volt, folyton piszkálta Rebekát. De aznap este Rebeka ott volt vele, mikor ő rettenetesen pocsékul volt, és ez ráébresztette, hogy mennyire nem értékelte a húgát. Onnantól kezdve megváltozott a kapcsolatuk, közelebb kerültek egymáshoz.
– Igen.
– Arra is emlékszel, hogy miket mondtál?
Zsolti megrázza a fejét. Arról az éjszakáról már másnap reggel se volt túl sok emléke, aminek örült, mert ha túl sokat iszik, olyasmiket mond, amikre jobb szeret nem gondolni.
– Szakítottál a barátnőddel. Megkérdeztem, hogy miért, és azt felelted, hogy senkit nem akarsz bántani, ezért nem volt értelme tovább együtt maradnotok. Nem értettelek, és te kicsit zavarosan ugyan, de elmagyaráztad, hogy nem akarsz olyan lenni, mint anya és apa. Én… – Rebeka tétován a füle mögé igazítja a haját, érezni, hogy ez csak kényszeres mozdulat. – Szóval te nem vagy olyan, mint ők, és csak ezért nincs értelme menekülnöd a szerelem elől. Ha… ez a lány tényleg annyira különleges, akkor… talán megfontolhatnád, hogy adsz kettőtöknek egy esélyt.
Rebeka őszinte hittel beszél, de Zsoltit ennyi nem győzi meg. Ugyan honnan tudhatná a húga, hogy nem olyan, mint a szüleik? Sose volt normális kapcsolata, hosszú pláne nem, szóval könnyen lehet, hogy pont ugyanolyan. Ezt még ő se tudja, nemhogy Rebeka.
Egyébként is: Trixről van szó, még ha ezzel a húga nincs is tisztában. Vajon akkor is arra biztatná, hogy maradjon, ha ezt is tudná?
Zsolti kísértést érez, hogy színt valljon, de csak egy pillanatig, aztán mégis inkább a hallgatás mellett dönt. Jobb ez így. Még egy éjszaka, ennyi.
Holnap hazautazik.

Nincs mese – 14. fejezet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Ó, Bekka. Rátapintottál a lényegre. De szép jelenet. Mondjuk azért van benne egy adag fanyar humor, a részegek őszintesége. ☺
    Köszi, hogy írod és hogy ennyire el tudsz varázsolni.

    Képzeld! Valami varázsbolt vagy mi nyílik nem messze tőlünk. Profilra olyasmi, mint a Varázsbazár, ahol Bekka dolgozik. Annyira nem akartam hinni a szememnek 😂😂😂

    Hatalmas ölelés:
    Vica

    1. Nagyon örülök, hogy szépnek találtad a jelenetet – és igen, Rebeka tényleg rátapintott a lényegre. :)
      Köszönöm, hogy olvasol – és boldog vagyok, hogy elvarázsolhatlak. :)

      Ó, ez nagyon tetszik, de szívesen meglátogatnám az a boltot! :) Kíváncsi vagyok, milyen, ha esetleg arra tévedsz, majd számolj be róla. :)

      Ölellek!
      Kia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s