Nincs mese – 13. fejezet

Reggelig

Trix tisztában van vele, hogy most teszi kockára a szívét. Talán bölcsebb lett volna hallgatni, hagyni, hogy Zsolti elmenjen, de Trix attól tart, ha most nem ragadja meg ezt a pillanatot, azt örök életére bánni fogja. Már nincs benne egy cseppnyi harag sem, érti Zsoltit – az sem kizárt, hogy jobban, mint azt Zsolti szeretné.
Rebeka mesélt a gyerekkorukról, nemcsak az ártatlan, kedves emlékekről, hanem a szüleik viharos kapcsolatáról is. Igazából Trix úgy gondolja, amint megtudta, hogy Zsolti Rebeka bátyja, rögtön rájöhetett volna, hogy Zsolti akár magára is tetováltathatná, hogy „kapcsolatkerülő”. De most már érti, hogy pont ezért lépett le. Nyilván soha nem vallaná be, hogy beijedt, de ami köztük történt, az tényleg különleges volt a számára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy még sose fogta menekülőre – csak most, mellette. Trix akárhányszor erre gondol, késztetést érez rá, hogy szélesen elvigyorodjon.
Bár azért azt nem szabad elfelejtenie, hogy mindez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy Zsolti most majd a kedvéért megváltozik, feladja az életét Angliában és örök hűséget esküszik neki. Trix ennyire azért nem naiv, még akkor sem, ha a szíve már a gondolatra is izgatottan dobban. Igen, a szíve totál őrült. De amíg az esze a helyén van, addig nem fog többet remélni, mint amennyit Zsolti adhat.
És miért ne lehetne? Pár csodás éjszaka, csak szex, semmi több. Aztán Zsolti elutazik, legközelebb pedig csak akkor találkoznak majd, amikor újra hazalátogat. Addigra talán már nem is fognak vonzódni egymáshoz. Talán ez csak hirtelen jött fellángolás, és ha sokáig tartana, ki is fulladna. Sőt, még az is lehet, hogy jövő ilyenkor már lesz egy olyan pasija, aki komolyan gondolja vele, Zsolti pedig nem lesz több egy kellemes emléknél.
Trix nem tudja eldönteni, hogy most csak magát győzködi-e, hogy nem csinál hülyeséget, vagy tényleg ebben bízik, de elég Zsolti szemébe néznie, és már nem is érdekli, melyik a kettő közül. Akarja a férfit, és ez a szédült, veszélyes akarás félresöpör benne minden mást. Mit számít, mi lesz? Az számít, ami van.
Zsolti, mintha épp ebben a pillanatban jutna maga is döntésre, megmozdul. Trix szíve meglódul, ahogy a férfi közelebb lép hozzá. Nem engedik el egymás tekintetét, és Trix úgy érzi, Zsolti szeme tele van suttogó, csupa piszkos, buja pillanatot ígérő árnnyal. Trix nagyot nyel, ahogy Zsolti megáll közvetlenül előtte.
– Angyal, tényleg ezt akarod? – dörmögi karcos hangon a férfi.
Trix teste mélyéről puha borzongás indul, akár egy lavina, végigfut rajta, és libabőrt csal a karjára.
– Igen – húzódik mosolyra az ajka.
Hogy is mondhatna mást, mikor soha senki nem váltott még ki belőle ennyire erőteljes reakciót? Mikor soha senkit nem akart még úgy, hogy a teste sajogva, égve vágyjon az érintésre?
Zsolti tekintete villan, igéző sötétség lobban benne.
– Üsd be a kódod.
Trix szaporán pislogva szakad ki a kábulatból. Megfordul, és bolondul kalapáló szívvel beüti a kódját. Remeg a keze.
Berregés töri szét az éjszaka álmos hangjait. Zsolti kitárja az ajtót, és előre engedi a lányt. Mire Trix a lakása ajtajához lép, már elő is húzta a zsebéből a kulcsát. Kapkodva nyitja az ajtót. Belép az előszobába, villanyt kapcsol, és Zsolti felé fordul. A férfi felkavaróan nézi, ahogy belép mögötte. Bezárja az ajtót, kiveszi Trix kezéből a kulcsot, és maga fordítja rá a zárban.
Ahogy megfordul, és Trix szemébe néz, Trix úgy érzi magát, mintha zuhanna. Gyengeség árad szét benne, a gyomra összeszűkül, és nem tudja, hogy csak belül remeg feszülten, vagy Zsolti is látja, mennyire a hatalmába kerítette.
Sisteregnek a másodpercek, a vágy lobogva feszül közéjük, készen arra, hogy amint megmozdulnak, minden józanságot semmivé hamvasszon.
Zsolti mellkasa hevesen emelkedik és süllyed, az egész testtartásán látni a nehezen, küszködve visszafojtott feszültséget. Mint akit már csak egy hajszál tart vissza.
– Trix, én… – Zsolti megköszörüli a torkát. – Nem tudom, képes leszek-e most gyengéden csinálni.
A szavak sajgó lüktetést ébresztenek Trix lába között. Szeretné, ha Zsolti átadná magát a szenvedélynek, ha nem fogná magát vissza. Mindent akar belőle. Vasárnap reggel óta erre vágyik, még akkor is vágyott rá, amikor dühös volt a férfira. Most kell, hogy az eszüket vesztve szeressék egymást. Hogy megsemmisüljenek. Hogy kiégjen belőle a haragnak még az emléke is.
– Akkor ne legyél gyengéd – súgja Trix pihegve.
A férfi állkapcsa megfeszül, a tekintetében viharos színek bomlanak szét, és Trixnek felfogni sincs ideje, hogy Zsolti mozdul, amikor a férfi magához rántja, és már csókolja is. Vadul, kiéhezve, mámorosan. A nyelve követelődzőn tör be Trix szájába, a keze a derekáról a fenekére siklik. Trix Zsolti nyaka köré fonja a karját, és szorosan hozzá simul, de nem elég így, a ruhák útban vannak. Érezni akarja Zsolti bőrének forróságát, az izmai feszülését.
Egyszerre kezdik cibálni, tépni egymásról a ruhát. Trixről épp csak lekerül a melltartó is, amikor Zsolti már mohón a mellét markolja, majd lehajol, és a szájába szívja Trix hegyes mellbimbóját. A nedves, forró érintés mintha lángörvényeket kavarna Trix testében, minden porcikája remegve izzik a férfiért.
Ahogy Zsolti finoman megharapja a mellbimbóját, Trix nyögve csukja be a szemét. A férfi megismétli a másik mellbimbójával is, és Trix lába között a tompa sajgás hasogató szükséggé erősödik. Érezni akarja magában Zsoltit.
– Zsolti – nyöszörgi Trix, de a férfi csak morran egyet, és nem hagyja abba az édes kínzást. Trixben villámcsapásként cikázik szét a kéj, lehunyt szemhéja mögött színek robbannak.
Atyaég, ha ezt Zsolti sokáig folytatja, talán még el is élvezne…
A lány benyúl kettejük közé, és a farmer anyagán keresztül Zsolti vastag merevedésére simítja a tenyerét. A nadrágon átüt a forróság, és Trix gerincét puha reszketés csiklandozza végig.
Zsolti újra morran, elengedi a mellbimbóját, kiegyenesedik, és olyan féktelen erővel néz a szemébe, hogy Trix beleremeg.
– Angyal – nyögi Zsolti, ahogy Trix keményen rámarkol. – Vetkőzz.
A nyers utasítás szikrákat lobbant Trix bőre alatt. Elengedi a férfit, és miközben kapkodva gombolja a saját farmerját, lerúgja magáról a cipőjét. Mire végre félredobja a nadrágot, a bugyiját és a zoknit, Zsolti már meztelenül áll előtte, és épp az óvszert igazítja magára. Trix szájában összefut a nyál, ahogy Zsolti kezét figyeli, a szíve úgy dübörög, mintha ki akarna törni a bordái alól.
Zsolti elengedi magát, és Trix szemébe fúrja a tekintetét.
– Fordulj meg, angyal.
Trix tétovázás nélkül engedelmeskedik. Zsolti rekedtesen morajló hangja megbabonázza, bármit kérne most a férfi, ő gondolkodás nélkül megtenné. Ahogy szombat éjszaka, most is meglepi, hogy ennyire könnyen képes átadni az irányítást, hogy ennyire élvezi, ha Zsolti hangja bekúszik a bőre alá, hogy finoman borzongató érzésekkel tölti el, ha semmiről sem kell döntenie, ha átadhatja magát a férfinak.
És átadja magát, feltételek nélkül. Trix torka összeszorul. Hiába hitte, hogy képtelen lenne újra megbízni Zsoltiban, most rádöbben, hogy jobban bízik benne, mint korábban. Hogy mellette szabadnak és könnyűnek érzi magát, hogy semmit nem szégyell.
– Támaszkodj a falnak – súgja Zsolti érzékien, ahogy közelebb lép. A testéből áradó forróság letaglózza Trixet. A fenekén érzi Zsolti férfiasságát, érzi, ahogy nekifeszül, keményen és súlyosan. – Angyal. – Zsolti hangjában figyelmeztetés és türelmetlenség dereng fel.
Trix a falnak támasztja a tenyerét, és ingerlőn megmozgatja a fenekét. Válaszul Zsolti finoman, izgatón rácsap, amitől Trix hüvelye összerándul. A hiány élesen hasít belé, fájón üresnek érzi magát. Nem bír tovább várni. Picit előrébb hajol, és kinyomja a fenekét.
Zsolti a lába közé nyúl, Trix térde leheletnyit megremeg, ahogy a férfi ujjai a csiklóját érik. Zsoltiból éhes morgás fakad fel, miközben simogatja, dörzsöli, aztán eltűnik a keze, és a következő pillanatban Trix már érzi, hogy a férfiassága őrjítően finom nyomással a hüvelyébe siklik. Amint Zsolti a teste mélyére hatol, mindketten megdermednek. Csodásan feszítő érzés, ahogyan a férfi betölti, ahogy végre újra egyek, és Trix ebben a pillanatban úgy érzi, hogy soha senki nem lesz, aki ennyire egésszé tudná tenni, akivel ennyire tökéletesen összepasszolna. Elhessegeti a gondolatot, és a pillanatra koncentrál. Csak érezni akar, érezni Zsoltit és az őket betöltő vad szenvedélyt.
– Ha sok, szólj, rendben? – kérdi Zsolti reszelősen, miközben erősen megragadja Trix csípőjét.
– Jó – leheli Trix. A türelmetlenség vékonyra sajtolja a hangját.
Zsolti ujjai a bőrébe mélyednek, és ahogy lassan kijjebb húzódik belőle, majd durván előre lök, a lányban szétburjánzik a gyönyör. Zsolti újra mozdul, gyorsan és keményen, és Trix behunyja a szemét. Belezuhan a kéjbe, a teste színtiszta tűz. Zsolti kíméletlenül hatol bele újra és újra, kegyetlenül erős lökésekkel repíti egyre távolabb a valóságtól Trixet. Nincs már semmi, csak a testében szétáradó mámor.
A testük őrült iramban csattan egymásnak, a zihálásuk, nyögéseik egymásba olvadnak, pont olyan telhetetlenül, mint ahogyan ők forrnak egybe.
Zsolti mozdulatai egyre szaggatottabbak, mintha már annyi józanság se lenne benne, hogy képes legyen irányítani a testét. Trix úgy érzi, egyre szorosabban fogja körbe Zsolti férfiasságát. Kitörni készen, sajogva feszíti a gyönyör, és a következő mély lökés átlendíti a határon. Remeg a teste, belül és kívül, és tele van forrósággal, és végtelennek érzi magát.
Zsolti tovább mozog, elnyújtja Trix orgazmusát, és amikor Trix már azt érzi, ebbe bele fog őrülni, mert ez már túl sok, túl csodálatos, túlságosan felfoghatatlan, érzi, hogy Zsolti megrándul benne. A férfi zilált nyögése a saját elhaló nyöszörgésével ölelkezik.
Zsolti nem áll meg, lassan és finoman mozog benne tovább, és ettől Trix egész teste puha lüktetés, édes, gyengéd pulzálás. A gyönyör visszhangosan kering benne, mindenhol betölti.
Trix nem veszi észre, mikor hagyja abba Zsolti a mozgást, mert a testében még mindig álmatagon és lustán kavarog a gyönyör. Nem hitte volna, hogy lehet még annál jobb is, mint a múltkor, de ez mégis jobb volt. Valahogy több, bár Trix ezt nem tudná megmagyarázni.
Zsolti kihúzódik belőle, gyengéden megfordítja, és olyan mélyen csókolja meg, hogy Trix a lába ujjáig belebizsereg. Ahogy Zsolti elszakad a szájától, Trix zihálva a falnak veti a hátát.
– Oké, akkor én most összeesek, és meg se mozdulok holnapig – közli lebegős színekkel összekuszált hangon.
– Ne is álmodj róla, angyal – jelenti ki Zsolti, halk nevetés kíséretében.
– Azt ne mondd, hogy te még ezek után is bírod szusszal – pillant a férfira kábán Trix.
Zsolti szinte már kisfiúsan megvonja a vállát.
– Nem tudok betelni veled.
Trix hasában mintha apró buborékok pattannának szét, lágy melegséget hagyva maguk után. A tekintete bebarangolja Zsolti izzadtan fénylő mellkasát. Alig érintette meg a férfit, és ezt most hibának érzi. Közelebb lépve Zsolti mellkasára simítja a tenyerét. Érzi, mennyire megrészegülve ver a szíve, hogy milyen kapkodósak a lélegzetvételei.
– Mi lenne, ha előbb megfürödnénk? – veti fel. A kádban kedvére simogathatná a férfit, és ez a gondolat nagyon tetszik neki.
– Nincs ellene kifogásom. Amíg meztelen vagy, felőlem bármit csinálhatunk – vigyorodik el Zsolti.
Trix elvörösödik, ahogy különféle, igen pajzán képek peregnek a fejében.
Zsolti, ha ugyan lehet, még szélesebben vigyorog.
– Mire gondolsz, angyal?
– Hát azt biztosan nem árulom el – vágja rá Trix kuncogva.
– Mennyibe, hogy meg tudlak győzni? – húzza magához a derekánál fogva Zsolti, a tekintetében édes fenyegetés villan.
Trix zihálva kap levegőért.
– Próbáljuk ki – súgja kacéran.
Zsolti a tarkójára csúsztatja a kezét, és olyan keményen csap le a szájára, hogy Trix beleszédül. A nyelvük birokra kél, és bár Trix sose gondolta volna, hogy egyáltalán ilyesmi lehetséges, de mintha az orgazmus könnyű, lágy utórezgései megbizsergetnék az ölét.
– Elárulod? – húzódik el Zsolti.
– Még győzködj egy kicsit – nevet fel Trix.
Zsolti újra hozzá hajol, az ajka becézve ízleli, kóstolgatja.
– Oké – leheli Trix. – A konyhaasztalra gondoltam.
– És még? – morogja Zsolti, majd végigsimít a nyelvével Trix alsó ajkán.
Trix elveszőn sóhajt. Hogy a fenébe képes ez a pasi így csókolni?
– Arra, hogy meztelen vagyok és rajta ülök. Széttárt lábbal.
Zsolti felmordul, gyengéd cirógatás helyett keményen tör előre a nyelve. Trix megadja magát a féktelen ostromnak, a nyelve Zsolti nyelvével ölelkezik, a szája megtelik a férfi veszedelmesen sötét ízével.
– Nagyon tetszene, ha te lennél a desszert – motyogja Zsolti elhúzódva, hamiskás félmosollyal. – Gyere, menjünk fürdeni!
Trix elhomályosult tekintettel bólint, és hálás azért, hogy a férfi kézen fogva vezeti a fürdőbe. Elerőtlenedve lerogy a kád peremére, és hagyja, hogy Zsolti engedje meg a vizet.
Furcsán megnyugtató figyelni, ahogy a férfi tesz-vesz, hogy olyan otthonosan mozog – és itt Trix összekapar magában annyi józanságot, amennyit csak képes, és leállítja a gondolatait.
Csak szex – emlékezteti magát szigorúan.
Miközben zubog a víz, Zsolti leveszi az óvszert és a csapnál megmossa magát. Különös, de Trix meghittnek érzi ezt a pillanatot. Nincs bennük semmi szégyenlősködés, semmi visszafogottság. Igazság szerint olyan, mintha nem is csupán pár napja ismerkedtek volna meg egymással.
De Trix itt megint leállítja magát, mert veszélyes lenne újra belegabalyodni azokba a gondolatokba, amelyekbe szombaton.
Zsolti mászik be előbb a kádba, Trix pedig a lába közé ül, és a mellkasának dől. A hátán érzi a férfi erős szívdobbanásait, a teste körülötte könnyű, jóleső érzéssel tölti el.
– Ugye nem fogsz megint lelépni? – kérdi, mikor előrébb csúszva elzárja a csapot. Nem bújik vissza a férfihoz, inkább óvatosan, felhúzott lábbal megfordul, és komoran rá mered. – Mert csak jelzem, akárhogy is könyörögnél, azt már nem bocsátanám meg.
– Nem fogok – feleli komolyan Zsolti.
– Esküszöl? – hunyorog Trix, bár inkább játékosan, mint fenyegetően. Hisz Zsoltinak.
– Becsületszó – vágja rá Zsolti, de aztán elfintorodik. – Viszont korán kell kelnünk, vissza kell ugranom a szállodába átöltözni, mielőtt Rebekáékhoz mennék.
Az valóban nem hiányzik, hogy Zsolti ugyanabban a ruhában állítson be reggel hozzájuk, mint amiben ma este eljött. Vincének valószínűleg nem tűnne fel, de Rebeka kiszúrhatná, és még a végén összerakná magában a képet.
– Rendben – bólint Trix, és visszakucorodik a férfihoz. Csak akkor meri feltenni a következő kérdést, amikor már nem néz a szemébe. – És most… hogyan tovább?
Zsolti nem válaszol rögtön. Trix hasáról a mellére csúsztatja a kezét, az ujjaival szórakozottan a lány máris ágaskodó mellbimbóját dörzsöli. Trix szíve nem csak a könnyű, édes érintés miatt dobog gyorsabban.
– A magam részéről szívesen töltenék veled minden éjszakát, míg itt vagyok, de… ha nem akarod, megértem.
Trix igyekszik leplezni a megkönnyebbülést.
– Óvatosnak kell lennünk.
– Tudom.
– Szóval nagyon kell vigyáznod, hogy ne árulj el semmit, míg Rebekával vagy…
– Vagy a bátyáddal. A szerdát vele töltöm, elvisz repülni.
Trix erről még nem hallott, de most összeszorul a gyomra. Ugyan kétli, hogy Vincének bármi feltűnne, de az ember soha nem lehet elég elővigyázatos.
– Ügyfelek is lesznek, vagy csak ti? – Trix magában azért szurkol, hogy Vincének hivatalos útja legyen, ha ugyanis nem csak szórakozásból repül, nem engedi el úgy magát. Trix többször is utazott már a bátyjával, mindig csak kedvtelésből. Imád repülni, főleg, ha a bátyja mellett, a pilótafülkében ülhet. Épp ezért pontosan tudja, hogyan viselkedik Vince, ha utasok is vannak.
– Csak mi – feleli Zsolti.
– Oké, akkor különösen nagyon kell vigyáznod. És amikor együtt vagyunk velük, nem nézhetsz rám úgy, mintha minden ruhát le akarnál rólam szaggatni – böki meg finoman a férfit a könyökével.
– Te se rám – figyelmezteti Zsolti, és a hangján Trix érzi a mosolyt.
– Megegyeztünk.
Trix ellazul, és most már átadja magát az élvezetnek, hogy Zsoltival feküdhet a kádban. Így, hogy tisztázták, mit is akarnak, felszabadultnak érzi magát, még akkor is, ha tudja, hogy elég kockázatos, amit művelnek – de hát ha ki is derülne, Vince semmit nem szólhatna. Végül is Trix már felnőtt, az ő döntése, hogy belemegy-e egy pusztán szexről szóló, alkalmi kapcsolatba.
Trix elhúzza a száját – kizárt, hogy ezt Vince is így látná, szóval biztosabb, ha nagyon, nagyon óvatosak lesznek, és mindent megtesznek azért, hogy senki se tudja meg, együtt töltik az éjszakákat. Mert az lehetetlen, hogy lemondjon Zsoltiról. Ha a ma éjszakát nem számolja, még négy éjszaka. Akarja ezt a négy éjszakát – és csak remélni meri, hogy nem fogja később megsínyleni a szíve.

Nincs mese – 13. fejezet” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Örök hála az új részekért, főleg, mert gondolom milyen nehéz lehet a szerkesztés, meg borítóterv feladatok között. Kezd nagyon érdekelni, hogy a tündérmesés karácsonyi jelenet mikor kapcsolódik be a történetbe. Az eddigiek alapján sokkal jobban megúszta Zsolti az egész lelépést, én azt hittem, majd csak az elutazás után tisztázzák a dolgokat, bár őszintén örülök, hogy hamarabb is sikerült. Nagyon remélem, hogy lesz erőd ezt a történetet is folytatni, bármilyen gyakorisággal is frissítesz :) Sok sikert a kiadással kapcsolatos ügyekben is!

    1. Azt hiszem, elárulhatom, hogy a tündérmesés karácsonyi jelenet ebben a történetben nem lesz benne – addigra Trix és Zsolti már dűlőre jut egymással. :) Zsolti tényleg egész jól megúszta, hogy lelépett – örülök, hogy örülsz, amiért hamarabb sikerült ezt tisztázniuk. :) Mindenképpen lesz erőm a frissítésre, és ha minden igaz, talán most már gyorsabban is, mint eddig. :) Nagyon köszönöm a jókívánságot és azt is, hogy írtál, nagyon-nagyon jólesik! :)

  2. Ó, igen, hatalmas hála, hogy jönnek sorra az újabb fejezetek, a sok-sok munkás óra közben is. :)

    De jó volt olvasni, hogy ennyire kis vadak :P És de nagy jelenet lesz, mikor rájön Vince, hogy Zsolti a húgával van/kavar, akármi is az, aminek most hiszi.
    Még mindig nagyon bírom a hasonlataidat, meg az apró rezdüléseket, amiket beleviszel. Nagyon cuki volt, ahogy az álmait próbálja Trix elnyomni :P.

    Szép napot!
    Vica

    1. Igyekszem. ;)
      Örülök, hogy jó volt olvasni – hát igen, nem fogják vissza magukat. :D Ha minden igaz, az valóban nagy és igen szórakoztató jelenet lesz (legalábbis ebben bízom). :)
      Nagyon köszönöm, nagyon jólesnek a szavaid. :) És örülök, hogy cukinak találtad Trixet (jót mosolyogtam rajta, míg írtam, szerintem is kis cuki :)).

      Nagyon köszönöm, hogy írtál, neked is szép napot! :)
      Kia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s