Akár a mesében – 8. fejezet

„Jól csinálod, bátyus.”

Megnevettette. Többször is. Az a kis mitugrász kölyök, aki néhány évvel ezelőtt a húga körül legyeskedett, megnevettette Nikolát, erre Illés úgy érzi, hogy szét szeretne zúzni valamit, vagy még inkább szétrúgni a srác seggét, pedig soha életében nem volt még féltékeny. Most sem szabad annak lennie, semmi joga vagy alapja nincs rá – és kibaszott jó lenne, ha az érzéseinek ennyire egyszerűen gátat szabhatna.
Illés belekortyol a kávéba, és magában zúgolódva figyeli, ahogy Nikola és Dávid a tavat bámulják. Nem kell hozzá zseninek lenni, hogy rájöjjön, a srácnak tetszik Nikola, azt azonban Illés már nem tudja megfejteni, hogy Nikolának szimpatikus-e Dávid.
Nikola egész lénye olyan, mint egy hatalmas kérdőjel, amire Illésnek nincs válasza. A lány hol úgy viselkedik, mint egy szertelen gyerek, hol meg, mint egy felnőtt, aki már túl sokat látott az életből. Néha kendőzetlenül nyílt, máskor elpirul a saját szavaitól, megint máskor viszont kifürkészhetetlen titkokat rejt a tekintete. Illés soha életében nem találkozott még ennyire bonyolult és sokarcú nővel. Soha nem érezte még ennyire erősen, hogy vágyik kikutatni a titkok mélyét, hogy nem pusztán egy nő testét, hanem a lelkét is lecsupaszítva akarja látni.
Egész éjszaka Nikolán gondolkodott. Visszaidézte minden mozdulatát, sőt, még a mozdulatlanságát is, a szavait és azt, amikor hallgatott, elemezte, szétcincálta a viselkedését, hogy megértse őt. Minden lehántott forgáccsal, minden apró vésettel közelebb került a lányhoz, olyannyira, hogy mikor elkészült a róka, úgy érezte, a faragás Nikolához tartozik. Csak nézte, forgatta a kezében, kereste rajta a tökéletlenségeket, és akkor már tudta, hogy Nikolának akarja adni, bár arra álmában sem gondolt volna, hogy erre a lány majd megöleli. Az egyik pillanatban még a rókát bámulta megigézve, a következőben pedig hozzá préselődött a teste, Illés pedig úgy érezte, meghalni is könnyebb lenne, mint nem megérinteni a lányt.
Illés gerincén borzongás fut végig. Mereven nézi Nikolát és Dávidot, kapaszkodik a jelenbe, de hiába, mégis érzi, milyen volt a karjában tartani a lány törékeny testét. Kész szerencse, hogy Nikola zavarba jött a saját heves érzelemkitörésétől, mert még pár másodperc abban a szoros közelségben, és Illés egyértelmű bizonyítékát adta volna annak, hogy vágyik Nikolára.
Fel kellene hívnia Lindát, találkozniuk kell ma este. Ha megjön Trix, rábízza Nikolát, a két lány biztosan jól meglesz, ő meg kevesebb kísértésnek lesz kitéve, és ha este kitombolja magát Lindával, talán már nem vágyik majd úgy Nikolára, bár ez kétségtelenül nagy szemétség Lindával szemben. Viszont a kapcsolatuk kezdettől foga csak a szexről szól, nem mindegy, mi motiválja őket?
Illés elhúzza a száját. Linda kikaparná a szemét, ha megtudná, hogy azért szexel vele, hogy mást elfeledjen. És mit fog szólni Nikola, ha ő csak úgy lelép? Zavarni fogja? Nem érdekli majd? Megérti, hogy férfi és vannak igényei? Vajon Nikolának is vannak igényei?
Mit fog tenni, ha Nikola összejön Dáviddal?
Nem bírná elviselni, ha végig kellene hallgatnia, ahogy azok ketten szexelnek. A falak nem olyan vastagak, hogy ne szűrődnének át az árulkodó neszek, de ha mégsem, akkor is elég lenne már a tudat, hogy Dávid hozzáérhet Nikolához. Már most is elég. Illés keze ökölbe szorul, a torkát éjsötét harag kaparja.
Beszélniük kell majd erről, bár Illés gyanítja, hogy élete egyik legkellemetlenebb beszélgetése lesz. Végül is hogy mondhatná meg ő egy tizenkilenc éves lánynak, hogy ha egy mód van rá, ne itthon szexeljen? Ha nem itt, majd szexel máshol – bár arról ő legalább nem fog tudni. És vajon hozhat olyan szabályt, hogy nem maradhat ki akármeddig? Nikola nem gyerek, felnőtt, és tud magára vigyázni. Jó, akkor csak annyit kér majd, hogy ha elmegy, tudassa, mikor ér haza. Ő meg majd fortyoghat, hogy vajon éppen kivel és mit csinál a lány. Ez maga lesz a pokol, de Illés úgy véli, megérdemli, hiszen olyasvalakire vetett szemet, akire nem lenne szabad, és ő nagyon utálja magát ezért.
– Helló!
Illés kis híján kilötyögteti a kávéját a húga harsány kiáltására. Elszakítja a tekintetét Nikoláról és Dávidról, és Trxire mered.
– Hogy jöttél be?
– Valami szia vagy helló? – vigyorog Trix közelebb lépve hozzá. – Esetleg örülök, hogy itt vagy?
– Hogy jöttél be? – ismétli meg higgadtan Illés.
– Adtál kulcsot, nem emlékszel? – Trix puszit nyom az arcára, de Illés még mindig mogorván mered rá.
– Vészhelyzetre.
– Ez vészhelyzet, van egy keresztlányod. Hol van?
Illés a háta mögé biccent a fejével, mire Trix a szemét meresztve közelebb lép az ablakhoz. Illés nagy levegőt vesz, hogy összeszedje magát. Muszáj észnél lennie, nem árulhatja el magát a húga előtt. Már épp fordulna vissza, amikor belép a nappaliba az öccse is.
– Te mit keresel itt? – morran Illés.
– Kihoztam Trixet – mosolyog némi gúnnyal Vince.
Illés lemondóan megrázza a fejét. Mindketten tudják, hogy Vince azért jött, mert kíváncsi Nikolára, akiről feltehetően Trix pletykált neki. Illés magában válogatott káromkodásokat sorolva fordul meg. Trix még hagyján, de Vince elől mégis hogy rejtse el, hogy kocsányon lóg a szeme, akárhányszor Nikolára néz?
– Csinos lány – állapítja meg Trix.
Illés nem mond semmit. Az ő szemében Nikola nem egyszerűen csak csinos, hanem lélegzetelállítóan gyönyörű, viszont azon most először gondolkodik el, hogy milyennek láthatják mások. Ha nem lenne ez az őrült vonzalom, ő vajon milyennek látná?
Töprengve belekortyol a kávéba. Nikola vékony lány, nem formás igazán, de a törékenység mögött felsejlik benne a lehetőség. Lehet, hogy mások csenevésznek látnák, de Illést lenyűgözik a teste finom alig-hajlatai és domborulatai. Nikola arcvonásai nem lágyak és puhák, nem bájos, inkább kemény és rideg, de Illés ezt is szépnek látja benne. A vonásaiban ott van, hogy igazi túlélő, a szürkészöld szempárban mindig ott ragyog az akaratosság, az erő. Illés most érti meg, hogy nem azért találja vonzónak Nikolát, mert szép vagy nem szép, hanem azért, mert a teste csupa felfedezésre váró titkot rejt, a teste, a mozgása, a gesztusa vagy épp a mimikája elárulja, hogy milyen mélységek lakoznak benne, és Illés ezeket a mélységeket akarja a magáénak tudni.
Ez a felismerés halálra rémíti. Ha csak Nikola testét találná vonzónak, azt talán legyűrhetné magában, de hogy birkózzon meg azzal, hogy mindenestül vonzódik hozzá?
– Nem hasonlít Nikire, de mégis olyan ismerős – motyogja Trix.
– Ötéves se voltál, nem is emlékezhetsz rá – jegyzi meg Vince szenvtelenül, miközben félrebillentett fejjel figyeli Nikolát és Dávidot.
– Dehogynem – méltatlankodik Trix oldalba bökve Vincét. – Menő volt, bírtam, amúgy meg az egész család bele volt zúgva, veled az élen.
Illés családja tényleg rajongott Nikiért, Niki már az első alkalommal, amikor Illés hazavitte bemutatni, mindenkit az ujja köré csavart. Utána rendszeres vendég volt náluk, Illés szülei kényeztették, Trix folyton rajta csüngött, Vince  meg a sarokból bámulta, és ha Niki hozzá szólt, zavarba jött.
– Tizenkét éves voltam, mindenkibe belezúgtam, akinek melle volt – vigyorodik el Vince, mire Trix lesújtó pillantást vet rá.
Trix és Vince mindig ilyen, folyton piszkálódnak, de közben rajonganak egymásért. Ha nem lenne köztük a korkülönbség, olyanok lennének, mint két tojás. A családban csak ők ketten örökölték az apjuk színeit, mindketten szőkék és kék szeműek – ha valaki csak futólag pillantana hármójukra, nem jutna eszébe, hogy Illés a maga búskomor színeivel a testvérük, pedig a vonásaikban fel lehet fedezni a hasonlóságot.
Nikola épp Hankkel ismerkedik, bizalmatlanul nyújtja a kezét a kutya felé, Hank pedig lelkesen szaglássza. Mikor elővillan a kutya nyelve, és barátsága jeléül megnyalja Nikola kézfejét, Nikola riadtan hátrébb szökken. Dávid vakítóan széles vigyorral paskolja meg Hank oldalát, és mond valamit Nikolának, amin a lány felnevet.
– Az ott Dávid? – hajol közelebb az üveghez Trix.
– Igen – dörmögi Illés a srácra meredve.
– Hű, még akkor se néztél rá így, amikor velem randizott – állapítja meg elismerően Trix. – Jól csinálod, bátyus.
– Mégis mit? – A feszültség ércessé karistolja Illés hangját. Vince összehúzott szemmel pillant rá, Illés képtelen állni a tekintetét, inkább belekortyol a kávéba.
– A keresztapaságot.
Jól csinálja, persze, ő lehetne a keresztapák mintaképe.
Szándékosan nem néz az öccsére, tart attól, hogy Vince kitalálná a gondolatait. Épp elég, hogy vonzónak találja Nikolát, semmi szükség rá, hogy bárki megtudja.
– Niki nem jött vele? – puhatolózik Vince.
– Niki meghalt. – Illés megint apró szúrást érez a mellkasában.
Húsz éve nem látta Nikit, de nem tudja elfelejteni azt a lányt, aki volt, sem a barátságot, ami összekötötte őket. Nem lógtak sülve-főve együtt, mindkettejüknek megvolt a maga baráti társasága, nem árulták el egymásnak minden apró-cseprő titkukat, de a kapcsolatuk akkor is különleges volt – mert megértették egymást. Felfoghatatlan, hogy Niki nincs többé. Nem mintha Illés az elmúlt években sokat gondolt volna rá, de néha azért eltöprengett, mi lehet vele, és valahol mélyen mindig úgy hitte, hogy egyszer majd Niki felbukkan a küszöbén, a nyakába veti magát, és az, hogy annak idején magyarázat nélkül lelépett és soha többé nem kereste, semmissé foszlik.
Vince megköszörüli a torkát.
– Akkor Nikola…
– Rám bízta. Egy hátizsáknyi cuccal érkezett, az mindene. Fogalmam sincs, mit csináljak. Tizenkilenc éves – szakad ki Illésből, és a hangjából nem tudja elrejteni, hogy ez a helyzet mennyire megijeszti. Máskor zavarná, hogy kiadja magát, de most a testvérei állnak mellette. Ha nem mondaná vagy éreztetné, akkor is tudnák, hogy minden látszat ellenére valamennyire mégis berezelt.
– Nem csak pár napról van szó – vonja le a következtetést Trix megilletődve.
– Nem. Egyelőre pár napba egyezett bele, de azt akarom, hogy maradjon.
– Miért? – fordul felé Vince kutató tekintettel.
– Mert Niki lánya és ő erre kér. – Nem, ez nem igaz, nem csak ennyi. Tegnap talán még ennyi volt, de ma már többről van szó. – Könnyű őt megszeretni.
Vince már megint fürkészve néz rá, és Illés ezúttal sem képes állni a tekintetét, pedig tudja, hogy ezzel hamarabb buktatja le saját magát, mintha tettetni próbálna.
De a francba is, ő nem akarta ezt a vonzalmat! Nem tehet róla, hogy így érez, és igen, rohadtul dühös, amiért életében először képtelen irányítani az érzéseit, de ettől még tud gondoskodni Nikoláról, ettől még igenis vigyázhat rá.
– Ki az apja?
Illés összevont szemöldökkel az öccsére néz. Nem mindegy? Niki nem az apjához küldte Nikolát, hanem hozzá, ez azért elég sokatmondó, nem?
– Nikola nem tudja.
– Lehet, hogy Niki már terhes volt azon az utolsó nyáron – töpreng hangosan Vince.
– Attól függ, Nikola mikor született, az is lehet, hogy csak később esett teherbe.
– Szerinted ezért nem jelentkezett soha többet? Szégyellte magát?
– Nem tudom.
Húsz évvel ezelőtt még nem volt olyan könnyű a kapcsolattartás, mint manapság, főleg, ha valaki nem akarta, hogy megtalálják. Illés próbált Niki nyomára bukkanni, de a lányt mintha a föld nyelte volna el. Nem érti, Niki miért nem fordult hozzá, ha bajban volt. Tudhatta volna, hogy nem számít, ki a gyereke apja, az se, ha egyedül van, a családja ítélkezés nélkül befogadta és gondoskodott volna róla. Miért nem kért segítséget? Miért választotta a nyomort ahelyett, hogy megbízott volna benne?
Illés tagjait fájó szomorúság nehezíti el. Ezekre a kérdésekre már sosem fog választ kapni. Sosem fogja megérteni Niki döntéseit, de legalább azt tudja, hogy Niki sajnálta, hogy úgy felszívódott. Megírta a levélben, amelyben rá bízta Nikolát.
„Nikola jobb anyát, te pedig jobb barátot érdemeltél volna. Hülye voltam, Illés, annyira hülye. Sajnálom.”
Illés átolvasta párszor a levelet, miután Nikola lefeküdt aludni, de a szavak nem szaporodtak meg és ő sem lett okosabb. Ahhoz képest, hogy Niki milyen beszédes volt, ezt a levelet igen szűken mérte.
– Dávid tudja, hogy Nikola a keresztlányod? – kíváncsiskodik Trix.
– Fogalmam sincs.
Trix széles vigyorral Illés szemébe néz.
– Annak idején nagyon félt tőled. Ha esetleg összejön Nikolával, ezúttal legyél vele kedvesebb – figyelmezteti Trix. – Okos, aranyos, jó a humora és nem utolsósorban nem csak a lányok bugyijába akar bejutni.
Illés gyomra öklömnyire zsugorodik, és kemény küzdelembe kerül, hogy ne ránduljon meg az arca.
– Akkor miért szakítottatok? – dörmögi gúnyosan. Ha a húga együtt maradt volna Dáviddal, most nem kellene azt bámulnia, ahogy a kölyök Nikolát fűzi.
– Nem illettünk össze – rántja meg a vállát Trix –, de ez nem jelenti azt, hogy nem értékelem. Jó pasi.
Illést csak egy hajszál választja el attól, hogy felmorduljon, de még idejében visszafogja az árulkodó reakciót. Trix szavai nem nyugtatják meg, sőt, most még jobban aggódik, hogy Dávid behálózza Nikolát. Pedig Nikola megérdemelné, hogy egy rendes srác álljon mellette. Ezt kell szem előtt tartania, Nikola érdekeit, nem azt, hogy neki mennyire nehéz lenne elviselni, ha az orra előtt bontakozna ki ez a kis románc.
Illés borús tekintettel figyeli, ahogy Nikola búcsút int Dávidnak és Hanknek. A léptei energikusak, könnyedek, már nem olyan feldúlt, mint amikor elrohant tőle.
– Kértek kávét? – lép hátrébb az ablaktól Illés.
– Igen, de nem várjuk meg Nikolát? – pillant rá a válla felett Trix.
– Nem akarom, hogy azt higgye, minden lépését figyelem. – Nikola és közte még nagyon illékony a bizalom, ha a lány azt látja, hogy gyakorlatilag kémkedik utána, akkor amit tegnap óta felépítettek, kártyavárként összedől, és ezt nem engedheti. – Gyertek már el az ablaktól! – csattan fel vehemensebben, mint szeretne.
– De ideges valaki – csipkelődik Vince, de legalább végre megfordul és már nem Nikolát bámulja.
Illés nem reagál, a konyhába siet, és szórakozottan friss kávét készít. Trix és Vince helyet foglalnak a konyhaasztal mellett, és árgus szemmel lesik a mozdulatait. Illés igyekszik higgadt maradni, de félti Nikolát. A lány nem számít rá, hogy nem egyedül várja haza, és Illés nem szeretné, ha ettől kényelmetlenül érezné magát. Ahogy bekapcsolja a kávéfőzőt, összefonja a mellkasa előtt a karját és a pultnak támaszkodva szigorúan a testvéreire néz.
– Nem szeret magáról beszélni, úgyhogy ne faggassátok. Nikiről se kérdezzétek, nem volt fényes a kapcsolatuk, érzékenyen érinti a téma.
– Hozzá szólhatunk egyáltalán, tyúkanyó? – feszegeti Vince szemtelen mosollyal az ajka szegletében.
Illés legszívesebben rávágná, hogy nem, de átgondolni sincs ideje a választ, mert kicsapódik a bejárati ajtó és Nikola lelkesen felkiált.
– Lehet, hogy szereztem munkát!
Illés a boltív alá lép, és szándékai szerint közönyösen néz Nikolára. A lány arca kipirult, a szeme élénken csillog, és ő minden igyekezete ellenére is arra gondol, hogy vajon így festene-e egy orgazmus után is.
– És ezt mégis hogy csináltad?
– Dávid szüleié a kocsma, és szóba került, hogy dolgoztam már pultosként, és nekik péntekre meg szombatra kisegítőre van szükségük a nyári szezonban, szóval Dávid beajánl, felhív majd, ha a szülei megismernének. Persze ez csak hétvégi munka, de keresni fogok egy rendes hétköznapi állást is, és akkor osztozhatunk minden költségen.
– Nem – jelenti ki azonnal Illés, és csak utána jut el a tudatáig, hogy ha Nikola már a jövőt nézve tervez, akkor eldöntötte, hogy maradni akar.
Maradni akar – és erre Illés áruló szíve nagyot dobban.
– De – húzza ki magát Nikola, és egy picit még az állát is megemeli. Van valami imádni való ebben a makacs akaratosságban.
– Nem fogadom el a pénzed, félreteszed az egyetemre, erről nem vitatkozom.
– Én pedig igen – szór dühösen sistergő villámokat a lány tekintete.
– Jó, tampont és borotvát vehetsz magadnak – bukik ki Illésből anélkül, hogy átgondolná, mit is mond.
– Hogy lehetsz ennyire bunkó? – csattan fel Nikola.
– Évekig gyakoroltam.
Illés testében adrenalin pezseg. Nem a vitatkozás heve teszi, sose volt az a típus, aki örömét leli a vitában, de Nikola gátlás nélkül bunkónak nevezte, nem néz el neki bármit, ami azt jelenti, hogy biztonságban érzi magát, és már nem fél attól, hogy ő elküldi. Illés sose hitte volna, hogy egyszer örülni fog annak, ha valaki bunkónak titulálja, most mégis színtiszta eufória száguld az ereiben.
Nikola ajka gyanúsan megrándul, és a szemében is derű csillan. Halványan ugyan, de Illés is elmosolyodik. Kevés olyan emberrel találkozott eddigi élete során, aki tudott mit kezdeni a nyers és keresetlen stílusával, ő azonban sosem akart változtatni rajta csak azért, hogy elfogadják. Ha viszont Nikola nem tudná kezelni, hogy ilyen, képes lenne visszavenni magából, mert akarja, hogy a lány jól érezze magát vele – és mérhetetlenül szeretné, ha Nikola megértené, hogy ehhez nincs szükség arra, hogy bármit is adjon.
– Nikola, nem fogsz kienni a vagyonomból. Dolgozz, ha akarsz, de ne miattam.
– Nem miattad tenném, magam miatt – hangsúlyozza Nikola. – Nem fogadhatok el tőled ennyi mindent, ez… nem helyes. Betolakodtam az életedbe, és…
– A keresztlányom vagy. – Illés hangja gyengédebb, mint amennyit valaha is kinézett magából, de nem bánja, még azt se, hogy a testvérei fültanúi a jelenetnek. Fontos, hogy Nikola érezze, semmit nem vár cserébe azért, hogy befogadja, ez nem valami egyezség közöttük, a keresztapja és vigyázni fog rá, ennyi.
– Tegnap ismertél meg – mosolyodik el fanyarul Nikola, mintha csak arra akarná figyelmeztetni, hogy ostobán viselkedik. Talán így is van, de Illést ez nem érdekli.
– Ezt ne játsszuk végig megint.
– Addig fogjuk végigjátszani, amíg bele nem egyezel, hogy hozzájáruljak a kiadásokhoz.
A fene essen bele, hogy ennyire makacs! Makacs és büszke, nem hagyja magát, és ezt Illés tiszteli. Fordított helyzetben ő se viselkedne máshogy, ez elvi kérdés, ezért belátja, hogy valamennyit muszáj engednie, ha nem akarja megsérteni Nikolát. Úgysem jutnának dűlőre egyébként, mert ahogy ő, úgy Nikola is kész lenne akár estig itt állni és vitatkozni, Illés ezt biztosan érzi, bár ettől még nem villanyozza fel a tudat, hogy kénytelen lesz elfogadni a lány pénzét.
– Jó, a kajába beszállhatsz – morogja kelletlenül.
– A számlákba? – ragyog fel diadalittasan Nikola szeme.
– Nem – közli higgadtan Illés, és reméli, elég kategorikusan ahhoz, hogy egyértelmű legyen, nem tágít. – Ezt úgy hívják, hogy kompromisszum, én is engedek és te is.
– Tudom, mit jelent a kompromisszum.
– Azt is tudod, hogyan kell gyakorolni? – emeli meg Illés a szemöldökét.
Nikola elhúzza a száját, és hűvösen pillant rá.
– Beszállok a kajába és a számlákba, de nem fizetek azért, hogy itt lakhatok.
– Beszállhatsz a kajába – köti az ebet a karóhoz Illés. Ennyi, nem hajlandó ennél többet engedni, az már ugyanis az ő büszkeségét sértené.
Nikola dacosan mered rá. Illés szúrós tekintettel farkasszemet néz vele, de a lányt ez se tántorítja el. Meg kell hagyni, nem kevés kurázsi szorult belé, bárki más, beleértve Illés testvéreit is, már rég visszavonulót fújt volna.
– Szerintem menj bele, többet nem csikarsz ki belőle – szólal meg Vince Illés mögött. Illés érzi a hangjában a derűt.
Nikola szeme elkerekedik, az arca rózsaszínbe borul.
– Hát nem így akartam bemutatkozni – vakarja meg zavartan a tarkóját.
– Ne bánd, eszemet nem tudom, mikor szórakoztam utoljára ilyen jól.
– Egyetértek – szól hozzá Trix is. – Nem semmi látvány, hogy valaki reggelire megeszi a bátyánkat.
Nikola még jobban elpirul, félszegen összefonja a háta mögött a kezét, és zavartan pislog Illés testvéreire. Illés oldalra lép, hogy kiengedje Trixet és Vincét a konyhából, majd Nikolához fordulva gyorsan bemutatja őket. Nikola mindkettejükkel kezet fog, de Illés érzi a feszélyezettségét. Nincs ötlete, hogyan könnyíthetné meg a lánynak ezeket a pillanatokat, és dühös magára a tehetetlensége miatt.
– Felszaladok megmosni a lábam, kicsit koszos lett – emeli meg Nikola a lábát, felvillantva szinte fekete talpát.
– Miért mentél ki mezítláb? – hökken meg Vince.
Nikola lesüti a tekintetét, Illés pedig szeretné leütni az öccsét. Nem megmondta, hogy ne faggassák?
– Elfelejtettem cipőt húzni.
– Menj csak, addig csinálok neked kávét – jelenti ki Illés, mielőtt Vince újabb marhasággal nyaggathatná a lányt. – Hogy iszod?
– Feketén. Köszönöm. – Illést nem lepi meg a válasz, illik Nikolához, hogy nem tompítja se cukorral, se tejjel a kávé keserű ízét.
A lány bátortalanul elmosolyodik, és mikor Illés biccent, felsiet az emeletre.
– Igazad volt – jegyzi meg halkan Vince –, nagyon könnyű őt megszeretni. Máris mintha a húgom lenne.
Illés azt kívánja, bárcsak ő is így érezne. De az iménti jelenet és ahogy a lány ringó csípővel felszaladt a lépcsőn, csak arra volt jó, hogy egy olyan testrésze mocorogjon, aminek jelen pillanatban a legkevésbé sem lenne szabad.
– Visszavonom, pocsékul csinálod – veregeti meg a vállát Trix jókedvűen –, de szerintem azért bele fogsz jönni. És imádom a csajt, totál ki fog téged készíteni.
Trixnek fogalma sincs, mennyire. Fogalma sincs arról, hogy amikor Nikola dacosan néz rá, legszívesebben a szuszt is kicsókolná belőle, hogy amikor ellágyul a tekintete, szeretné magához ölelni és olyan lágyan csókolni, hogy elolvadjon a karjában, hogy amikor kihúzza magát és picit megemeli az állát, legszívesebben megragadná a karját és durván magához rántaná, hogy aztán a falhoz préselve csókolja és érintse, ahol csak éri.
Igen, ki fogja készíteni.

Akár a mesében – 8. fejezet” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szia Kia!:)
    Imádtam, ahogy Vini és Trix felbukkantak, ugyanakkor jól meg is lepett, nem számítottam rájuk. :D Szegény Illés, hogy vívódik, mondjuk teljesen megértem, nehéz lehet így neki. Aranyos nagyon, hogy féltékeny, és próbálja megfejteni Nikolát. Viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki Nikola apja. Ez ki fog majd derülni? :D
    Várom a következő részt!
    Puszi: Eszti

    1. Szia Eszti! :)
      Örülök, hogy imádtad Vince és Trix felbukkanását, és annak is, hogy meglephettelek vele. :) Illésnek tényleg nehéz, és azt hiszem, a vívódásból is ki fog még neki jutni bőven, ahogy a féltékenykedésből is – örülök, hogy aranyosnak találtad. :)
      A kérdésedre azt hiszem, jobb, ha nem válaszolok, bár boldog vagyok, hogy kíváncsi vagy, de nem szeretnék véletlenül bármit is spoilerezni. :)
      A következő rész most már lassan érkezik, nagyon sokat jelent, hogy várod. Köszönöm szépen a soraidat! :)
      Puszi!
      Kia

  2. Még mindig nagyon tetszik! A karaktereid szinte élnek, annyira jól mutatod be őket! Imádom, ahogy megfogalmazod a dolgokat. Sehol nem olvastam még ilyet. Ezeket mind ki kéne adni, hogy sokkal több ember olvashassa. De komolyan. Ha 3ezerbe is kerülne darabja a szívregényekkel együtt, én akkor is megvenném! Persze, nem egyben, mert nincs sok pénzem, de megvenném mindet. Nem tudok olyat mondani, ami az eddig olvasottak közül ne tetszett volna. :)
    Emellett tegyük hozzá, hogy nem ismerlek, de a levelezéseink alapján biztosan egy imádnivaló lány vagy te is! :) <3

    1. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy még mindig tetszik, köszönöm szépen. :) Elmondhatatlanul jólesnek a soraid, a dicséretek, nagyon sokat jelent, hogy így érzel. Meghatottál a gondolattal, hogy ezeket mind ki kellene adni, köszönöm, nagyon boldoggá tesz, hogy így gondolod. Ahogy az is, hogy mindet megvennéd, nem is tudom, hogy köszönjem meg. :) Örülök, hogy eddig még nem találkoztál olyan történetemmel, ami ne tetszett volna, remélem, ez így is marad. :)
      Jaj, nagyon köszönöm, ezzel a gondolattal is meghatottál, nagyon jólesik. :)
      Hálás vagyok, hogy írtál, ajándék minden szavad, köszönöm. :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s