Szív-varázs – 7. fejezet (I.)

Egy aprócska probléma és…

Vivien nem érzi az arcát maró hideg szelet, nem érzi a szemerkélő esőcseppek szúrását és nem hallja a forgalom zaját. Már órák teltek el, mégsem képes kiszabadulni a rá zuhant kábulatból. Delejes, varázsos kábulat, ami beszivárgott lénye minden eldugott zugába. Még mindig érzi Erik csókjának ízét, még mindig érzi, ahogy forró keze végigsimít az oldalán, ahogy tenyerébe zárja a mellét. Erik minden érintése őszinte és tiszta csodálat volt, néma imádat és odaadó rajongás. Soha senki nem érintette így. Mintha tökéletes lenne, mintha istennő lenne. Az a vágy, amit az érintések ébresztettek benne, olyan elemi erejű, amit még sosem tapasztalt, nem, még csak hasonlót sem. És érezte, hogy a férfi mennyire kívánja. Érezte az öléhez nyomódó merevedését, és ha csak visszagondol rá, máris kínzó sajgás gyötri, olyan fájó üresség, amit csak Erik tölthetne be.
Vivien már a gondolatba is beleszédül. Erik kívánja őt, és bármennyire is hadakozik magával, le akar vele feküdni. Az az éhség, ahogyan csókolta, az a végtelennek tetsző szenvedély – mintha Viv egész teste reszketne, ahogy felidézi. Azt hitte, tudja, mi a vágy, de be kell látnia, hogy fogalma sem volt róla addig, míg Erik meg nem érintette. Olyan érzékeny most a teste, hogy talán a legapróbb érintésre is szilánkokra törne. Fogalma sincs, hogy fogja kibírni, hogy ne vesse magát a férfira, ha legközelebb találkoznak, hogy miként lesz képes úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.
Nem érti, Erik hogy tudta ezt olyan könnyen kezelni. Megette a szendvicseket, aztán előásott egy pólót a neki meghagyott polcról, elrejtette csodásan izmos testét, elköszönt tőle, és elindult dolgozni, pontosan úgy, ahogyan bármikor máskor is tette volna. Ehhez képest Viv visszabújt az ágyba, behunyta a szemét, és felidézett mindent, ami történt. Nem aludt vissza, pedig nem állítaná, hogy friss, de ennyi zsibongó érzéssel a szívében egyszerűen nem volt képes megnyugodni. Tulajdonképpen még most sem nyugodt. Nemcsak az érintések, Erik szavai is kísértik.
Viv beleborzong az emlékekbe. Ahogy Erik nézett rá, ahogy azt mondta, rá vágyott, ahogy beismerte, hogy már az is felkavarja, ha megjelenik – ezerszer is megismétli magában a szavakat, és élvezi, hogy könnyű, édes bizsergést csalnak a gyomrába. De aztán eszébe jut, hogy Erik azt szeretné, ha semmi se változna közöttük, hogy ha le is fekszenek egymással, maradjon minden a régiben. Nem tudja, mire vélje ezt. Ha úgy van, ahogy Vanda gondolja, és Erik tényleg szereti, akkor ennek pont az ellenkezőjét kellene akarnia. Vagy ez is csak arról szól, hogy félti a barátságukat? Esetleg attól tart, hogy rájön, szerelmes belé, és akkor nem akar majd vele lenni? Vagy Vanda mégis téved? Akárhogy is, Viv megérti Eriket, és egy pillanatig sem hibáztatja. Ő is fél, és ő sem őszinte, még az is lehet, pontosan ugyanazokból az okokból, mint Erik. Jó lenne, ha tudná, hogyan vághatja át ezt a szörnyen bosszantó gordiuszi csomót, de halvány fogalma sincs róla.
Keserű sóhaj szakad ki a lányból, és önkéntelenül megrázza a fejét. Abban bízik, ha szeretkezni fognak, akkor tudni fogja, mit érez Erik. Ha szerelmes belé, azt szeretkezés közben nem rejtheti el – vagy legalábbis Viv nem hiszi, hogy képes lenne rá. Mindig úgy képzelte, hogy szeretkezés közben az ember nem tudja eltitkolni, hogy mit érez igazán. Sem azt, ha pusztán csak vágyról van szó, sem azt, ha annál többről. Szeretkezés közben nem lehet hazudni, olyankor az ember nyersen és tisztán önmaga.
Persze nem tudja, hogy tényleg így van-e, az is lehet, hogy túlmisztifikálja az egészet, végül is sosem szeretkezett még senkivel, és mi tagadás, fél is egy picit, bár, hogy pontosan mitől, azt nem tudja. Aggasztja a fájdalom, igen, de hát kit nem aggaszt, aki még szűz? Nem, valami másról van szó, de ezt nem tudja kibogozni magában. Mindig volt valami, ami visszatartotta attól, hogy bármelyik fiújával is ágyba bújjon, és egy idő után ezt egyszerűen a félelemmel azonosította. Lehet, hogy másról van szó, lehet, csak a szerelem hiánya tartotta vissza, de hiába, most már akkor is ott lapul benne alattomosan és makacsul. De talán Erik mellett eltűnik majd, végül is ma reggel sem érzett semmit, ami akár csak nyomokban is félelemre emlékeztetett volna. Ha Erik nem bírt volna magával, ő aztán nem tiltakozott volna, sőt.
Te jó ég, akárhányszor eszébe jut, mit műveltek, emésztő forróságot érez. Vajon el fog ez múlni? Vagy meglátja délután Eriket, és már csupán ettől lángra kap? Vivient ez se lepné meg.
Vajon Erik is így érez? Vajon gondol arra, ami történt? Lehet, hogy most, ebben a pillanatban mindketten a másikra gondolnak, és ez bolondos mosolyt csal a lány ajkára. Látja maga előtt Eriket, amint munkásruhában egy autó motorja fölé hajol, de nem az alkatrészeket látja maga előtt, hanem őt. Bárcsak így lenne! Vagyis talán inkább mégsem – nem szeretné, ha Erik miatta nem tudna a munkára koncentrálni.
Vivien megrázza a fejét – tiszta őrült gondolatai vannak, nem kellene hagynia, hogy így elkalandozzon a figyelme. Csak most veszi észre, hogy már rég le kellett volna fordulnia az egyetem felé, erre szinte már a temetőnél jár. Előhúzza a mobilját, és megnézi, mennyi az idő. Kár visszafordulni, mire beér, már elkezdődik az előadás, ő pedig utál késni. Ráadásul a prof nem az a fajta, aki figyelmen kívül hagyja, ha valaki besunnyog az előadóba, és Vivien nem szeretne éles megjegyzések céltáblája lenni. Elvigyorodik – igazából nem bánja, hogy kihagyja az előadást, így legalább hamarabb láthatja újra Eriket, és ez a gondolat máris heves dobogásra készteti a szívét.
Kíváncsi rá, a férfi hogyan fog reagálni, ha meglátja. Mikor elköszönt, az olyan volt, mint mindig. Mintha nem is csókolóztak volna. Pedig csókolóztak – kúszik még szélesebbre Vivien vigyora, így most már feltehetően úgy fest, mint egy eszelős, de nem tehet róla, a boldogság egyszerűen nem fér a testébe, és jelenleg csak így tudja kifejezésre juttatni, végül is elég hülyén mutatna, ha ujjongani és szökdécselni kezdene a járda közepén.
Viv úgy dönt, ha már mindjárt a temetőnél jár, akkor mindegy, ha továbbmegy, és beugrik Evelinhez a virágboltba. Talán nem is véletlen, hogy a lába továbbvitte, mint kellett volna, mert jó lenne beszélni a nővérével, szeretne tőle tanácsot kérni. Van valami, ami minden szédült boldogsága ellenére nyomasztja Vivient, és minthogy csak Evelin tudja, hogy Viv még szűz, ezt csak neki mondhatja el.
A lány mosolya lehervad, és kicsit megszaporázza a lépteit. Most már érzi a hideget és a vad széllökések erejét. A gyomrába édes bizsergés helyett feszült görcs fészkeli magát, és a szíve nem a boldogságtól, hanem az aggodalomtól dobog gyorsabban. Olyan átkozottul bosszantó ez a rohadt szüzesség dolog! Annyival egyszerűbb lenne, ha már nem lenne szűz, és nemcsak azért, mert akkor nem kellene aggódnia az első alkalom miatt, hanem azért is, mert akkor nem kellene azon agyalnia, hogy elmondja-e Eriknek.
Vivien fellélegzik, ahogy megpillantja a virágboltot, és még gyorsabban lépked. Nem akar arra gondolni, hogy Erik talán lefújja az egészet, ha bevallja, hogy még szűz. Mert igen, attól tart, a férfi ezt tenné. Ha már attól rosszul érzi magát, hogy egyáltalán kívánja (ami Viv szerint tényleg nagy ökörség), az a gondolat szabályszerűen elborzasztaná, hogy ő vegye el az ártatlanságát (ami szintén nagy ökörség, hiszen ki más vigyázna rá jobban, mint Erik?). Pedig Vivien akarja – mindennél jobban, akkor is, ha Erik nem szereti. Ha pedig szereti, akkor reményei szerint látni fogja rajta, és akkor már nem fél majd neki megvallani, mit érez, akkor se, ha Erik nem mond semmit. Egyiküknek muszáj bátornak lenni ebben a kérdésben, és ha kell, lesz ő a bátrabb, de csakis akkor, ha nem kell attól tartania, hogy Erik nem viszonozza az érzéseit.
– Szia, nővérkém! – köszön Viv, amint belép a boltba, vagyis inkább menekülésszerűen beesik (csak éppen a saját gondolatai elől nem menekülhet, és hiába zárja be az ajtót maga mögött, a félelem a hideggel együtt csak besurran).
Evelin a pult mögött ül, és mint általában, ha nincs vevő az üzletben, könyvet tart a kezében. Felnéz, és ahogy megpillantja Vivient, felderül az arca.
– Szia, Vivien!
Viv elmosolyodik. Evelin az egyetlen, aki mindig Viviennek szólítja. A Viv becenevet Erik ragasztotta rá, és még a papája is hamarabb hívja így, mint Evelin. Evelin nem szereti a rövidítéseket – ami Viv szerint csak azért vicces, mert Leót mégsem Leonárdnak szólítja, hanem Leónak.
Evelin leteszi a könyvet, és kisiet a pult mögül, hogy puszit adjon Viviennek. Szokás szerint szolidan fest, egy hosszú ujjú, apró virágmintás inget visel, és egy egyszerű (véletlenül sem koptatott vagy szakadt) farmert. Viv hozzá képest maga a megtestesült lázadás a bakancsával, a szakadt farmerja alól elővillanó halálfejes harisnyájával és a pólójával, amin kusza fehér betűkkel az „Igen, kicsit őrült vagyok, és?” felirat díszeleg (a póló Erik ajándéka volt pár évvel ezelőtt, nem alkalomra, csak úgy, azóta ez Viv egyik kedvenc pólója). Bár Evelin és Vivien egyébként sem hasonlítanak egymásra, lazán letagadhatnák, hogy testvérek, pont úgy, ahogy Jázminnal is. Hármójuk közül Viv az egyetlen, aki a papájuk színeit örökölte és nem az édesanyjukét.
Miután üdvözlik egymást, Viv kihámozza magát a kabátjából, letekeri a nyakáról a fekete-fehér csíkos sálját, és a táskájával együtt mindet a pultra halmozza. Mikor végez, megkerüli a pultot, és könnyedén felpattan rá. Evelin mosolyogva megingatja a fejét, de nem szól rá, valószínűleg már beletörődött, hogy a húga mindig inkább a pultot és az asztalt fogja előnyben részesíteni a szék helyett.
– Nem kellene most órán lenned? – kérdi Evelin gyanakvón összevont szemöldökkel, ahogy visszaül a helyére. Viv elvigyorodik. Evelinnek – Jázminnal ellentétben – sosem ment a szigorúság, akárhogy igyekezett, és most sem fest túl hatásosan.
– Ellógtam – vonja meg a vállát Viv.
– Ugye tudod, hogy csak azért, mert úgy döntöttél, mégsem leszel pszichológus, még nem kellene félvállról venned a sulit?
Vivien megadón bólint, mert Evelinnek igaza van. Mikor tizenkettedikben Viv úgy döntött, pszichológiára jelentkezik, valójában az motiválta, hogy semmi más ötlete nem volt, és a pszichológiát elég érdekesnek találta ahhoz, hogy belevágjon. Eleinte az egyetem beváltotta a hozzáfűzött reményeket, de idén Vivien rájött, hogy bár érdekes, amit tanul, de képtelen lenne egy életen át ezzel foglalkozni, viszont a három év alapképzésből már csak ez az éve van hátra, és ha idáig eljutott, úgy döntött, befejezi. Úgysem tudja, mi mást tanulhatna, úgyhogy belefér.
– Igazad van, de most képtelen lettem volna végigülni egy dögunalmas előadást – mondja Vivien, és szándékosan nagy boci szemmel néz a nővérére. Evelin elmosolyodik, és megenyhülve pillant rá.
– Most a lustaság beszél belőled, vagy történt valami, már azon kívül, hogy zöld a hajad?
– Tetszik? – vidul fel Vivien.
– Igen – neveti el magát Evelin, és fura, ábrándos színek lebbennek a tekintetébe. Vivien azt gyanítja, hogy épp arra gondol, amikor megengedte neki, hogy kék tincseket fessen a hajába – gyakorlatilag ez volt Evelin első és egyben utolsó lázadása, és már akkor halálra rémült, amikor tükörbe nézett, másnap pedig minden nyomát eltüntette a kimosható kék festéknek a hajából. Viszont ezeknek a kék tincseknek tartozik hálával azért, hogy Leó észrevette aznap este, aminek aztán az lett a vége, hogy egymásba szerettek. Leó nem sokkal az után, hogy hivatalosan is összejött Evelinnel, köszönetet mondott Viviennek a kék tincsekért.
– Igazság szerint tényleg történt valami – rántja vissza a jelenbe Viv a nővérét.
Evelin szaporán pislog.
– Ne haragudj, elábrándoztam.
– Feltűnt – vigyorodik el Viv –, de megértelek. Igazából az egyetemre tartottam, csak… valahogy sikerült tovább jönnöm.
Evelin kíváncsian és várakozón figyel, úgyhogy Viv nagy levegőt vesz, és egyszerűen kiböki.
– Erik megcsókolt.
Evelin szeme elkerekedik, aztán viszont elragadtatott, boldog mosoly rebben az ajkára.
– Akkor együtt vagytok? – kérdi csupa lelkesedéssel a hangjában.
– Nem – feleli feszengve Vivien, ami rögtön letöri Evelin jókedvét.
– Nem tudja, hogy szereted?
Viv megrázza a fejét.
– Ez az egész… bonyolult. Erik… hát, szóval kiderült, hogy vonzódunk egymáshoz, de ennél többről nem esett szó. Én meg nem merem neki elmondani, mert nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát vagy… vagy úgy döntsön, jobb, ha elkerül. Viszont… – Vivien elakad, mert nem tudja, hogyan is fogalmazhatná meg ezt értelmesen.
A nővérére pillant, aki szelíden és biztatón néz rá vissza, úgyhogy végül mondja, ahogy jön, bízva abban, hogy Evelin megérti. Végül is mindig megértette, még akkor is, amikor ő sem értette saját magát.
– Mi… lehet, hogy több is fog köztünk történni, és tudod, hogy mennyire szeretném, de Erik… nem tudja, hogy még szűz vagyok, és félek, ha elmondom, valami hülye tisztesség meg becsület meg a fene se tudja, mi miatt, de nem akar majd. – Vivien hangja elhalkul, és összeszorul a torka.
Tessék, kimondta. Nem lett könnyebb tőle, igazából pont az ellenkezője. Eddig megtehette, hogy félresöpri ezeket az aggodalmakat, de most már nem fordíthat nekik hátat. Sírni tudna, annyira dühíti, hogy ilyen rohadtul bonyolult ez az egész. Most, amikor végre esélye nyílik arra, hogy Erikkel legyen, lehet, hogy minden elbukik azon, hogy ő azt szeretné, ha a férfi lenne neki az első. Ekkora átkozott ostobaságot!
Vivien megrezzen, amikor Evelin gyengéden megfogja a kezét. Felnéz, és Evelin aggodalommal teljes tekintetével találja magát szembe.
– Tudod, hogy nem fogom azt mondani, hogy ne mondd el neki – jelenti ki finoman.
– Nem lehetne, hogy mégis ezt mondod? – kérdi Viv fintorogva, és rettenetesen szánalmasnak érzi magát.
– Vivien, Eriknek joga van tudni, ne tedd meg vele, hogy nem mondod el. Annyira szeret téged, és… tudnia kell, mielőtt… szóval, érted – motyogja Evelin leheletnyit elpirulva. Vivien szerint aranyos, hogy mindig zavarba jön, ha felmerül a szex, pedig egészen biztos, hogy Leó mellett igen aktív szexuális életet él.
– De ha nem akar?
– Ezt a döntést neki kell meghozni.
Vivien beharapva az ajkát lehajtja a fejét.
A fene essen ebbe az egészbe!
– Tudtad, hogy ezt fogom mondani – jegyzi meg óvatosan Evelin. – És szerintem ezért jöttél. Tudod, hogy így helyes, csak szeretnéd, ha máshogy lenne, ezért aztán hallanod kellett.
Vivien elhúzza a száját.
– Átkozottul jól ismersz.
Vivien felsóhajt. Tényleg hallania kellett, de ahogy attól nem lett könnyebb, hogy kimondta, mi bántja, attól sem jobb, hogy tudja, mit kellene tennie. De Evelinnek igaza van, ezt nem titkolhatja el Erik elől, akkor sem, ha szíve szerint megtenné.
– Köszönöm – motyogja Viv Evelin szemébe nézve.
Evelin tekintetében szeretet és féltés dereng.
– Még mindig úgy gondolod, hogy a meséd Erikről és rólad szól? – kérdi halkan Evelin.
– Igen.
– És jó a vége, igaz?
– Igen.
Evelin melegen elmosolyodik.
– Higgy benne, Vivien – jelenti ki lágyan. – Néha csak annyi kell, hogy higgyünk.
Viv töprengve nézi a nővérét. Ő hitt a meséjében, annyira tisztán és ártatlanul, ahogy Vivien szerint csakis Evelin képes hinni egy gyerekkori mesében, de igaza lett. Jázmin nem hitt és nem is akart hinni a meséjében, mégis valóra vált. Talán tényleg van esélye neki is. Ja, csak éppen a mesében szó sem esik semmilyen szüzességről, szexről meg pláne nem, szóval jelenlegi helyzetében ez most nem túl nagy segítség.
Vivien hátát hideg levegő csapja meg, ahogy nyílik a bolt ajtaja. Fürgén lepattan a pultról, mert nem akarja Evelint kényelmetlen helyzetbe hozni egy vásárló előtt, de ahogy megfordul, Leót pillantja meg.
– Sziasztok! – mosolyodik el lustán Leó, és a tekintete mohón Evelinre tapad.
Vivien elvigyorodik. Ahogy Jázmint és Ádámot, úgy Evelint és Leót is szereti együtt látni. Leó mindig majd’ felfalja a tekintetével Evelint, amitől Evelin persze mindig elpirul, amitől aztán Leó még vágyakozóbban néz rá. Vivien szerint édesek együtt.
– Ugye nem zavarok? – kérdi Leó érdesen hömpölygő hangon, ahogy közelebb sétál a pulthoz. Vonzó férfi, bár Vivien szerint nem érhet Erik nyomába. Jó, persze Erikkel szemben ő erősen elfogult, és például a nővére nyilván pont ennek a fordítottját mondaná. De azért Leó tényleg helyes a maga sötét és veszélyes módján – már ami a látszatot illeti, mert egyébként egy nagyon szeretetre méltó és kedves férfi.
– Sose zavarsz – mosolyog Evelin.
– Nem is üdvözölsz? – vonja össze a szemöldökét Leó, amitől markáns arca komor jelleget ölt.
Evelin kilép a pult mögül, és szemérmes puszit nyom Leó szájára. Leó persze nem éri be ennyivel, úgyhogy magához húzza Evelint, és lágyan megcsókolja – bár Viv gyanítja, hogy közel sem olyan szenvedéllyel, mint ahogyan akkor tenné, ha ő nem lenne itt.
– Oké, gerlicék – jegyzi meg kuncogva –, magatokra hagylak titeket.
– Nem kell elmenned – pördül meg Evelin Leó karjában.
– Hagyom, hogy Leó elcsábítson – vigyorodik el kajánul Vivien.
– Igazán gáláns cselekedet tőled, Viv, hálám a sírig – közli Leó szintén vigyorogva.
– Leó! – rója meg Evelin, és finoman oldalba böki a férfit. – Nem csábíthatsz el munkaidőben.
– Pedig határozottan ezzel a szándékkal érkeztem – morogja Leó sokat sejtető hangon Evelin fülébe.
Evelin mélyen elpirul, Vivien pedig derűsen felnevet. Imádja látni, ahogy Leó a nővérét húzza.
– Hát, akkor jó mulatást nektek – mondja Vivien, miközben gyorsan belebújik a kabátjába.
– Köszi – mosolyodik el Leó szemtelenül, amivel kiérdemel egy újabb megrovó pillantást Evelintől. Leó somolyogva fordul Viv felé. – Tetszik a hajad, bár tudvalevő, hogy a kéket jobban kedvelem.
– Akkor azt hiszem, jó döntés volt részemről a zöld – vág vissza Vivien felfelé kunkorodó szájjal.
Leó elneveti magát, és szeretettel pillant Vivienre. Kettejük között elég hamar baráti kapcsolat alakult ki, folyton ugratják egymást, és közben mindig nagyon jól szórakoznak. Persze még jobb, ha Erik is velük van – bár Viv szerint mindig minden jobb, ha Erik is benne van.
A lány felkapja a cuccát, kifelé menet gyors puszit nyom Evelin arcára, aztán búcsút intve már kint is van a hidegben. Összehúzza a kabátját, a nyaka köré tekeri a sálat, aztán szaporán elindul. Erik talán már várja.

Szív-varázs – 7. fejezet (I.)” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Örülök, hogy újra találkozhattunk Evelinnel :)
    Egy apróság: “gyakorlatilag ez volt Evelin egyetlen és egyben utolsó lázadása”, szerintem itt jobban hangozna, hogy “első és egyben utolsó lázadása”, hiszen az egyetlen szó már önmagában magába foglalja az utolsót.
    Várom a folytatást! :)

  2. Örülök, hogy örülsz. :)
    Köszönöm szépen, már javítottam is. :) Egészen biztos vagyok benne, hogy eredetileg ezt akartam írni, csak valahol elcsúszott a dolog. :D
    Igyekszem a folytatással, és nagyon köszönöm, hogy írtál! :)

  3. Szia Kia!

    Hű, hát ez megint nagyon érdekes lett. :D Szeretem Viv szemszögéből a dolgokat látni, bár azért a férfiak szemszögét (jelen esetben Erikét) jobban szeretem. Ezzel most nem leszóltam a női karakterek gondolatmeneteit, csak valahogy a férfiaké érdekesebb. :D Evelin aranyos volt, mint mindig, Leó meg megint magát adta, örülök, hogy felbukkant. :D Kíváncsian várom a folytatást!
    Puszi: Eszti

  4. Egek, Kia, te aztán tudod csigázni itt a kedélyeket! Fantasztikus, ahogy Evelint bevonod, és hozod az ő tiszta kis ártatlanságát, még Leóval való kapcsolatának ellenére is. Mhm, az a rajongás, ami Leóból árad ;)

    És Viv erélyes, ugyanakkor félénk vonásai jól megférnek egymás mellett. Igazán szépen hozod össze ezeket a sorokat, és fésülöd egybe őket a végén. ;) Alig várom, hogy Eriket munkából hazaküldjék, nehogy több kárt okozzon, mint hasznot. :P

    Szép napot,
    Vica

  5. Szia Eszti!

    Örülök, hogy érdekes lett. :) Megértelek, hogy a férfi karakterek gondolatmeneteit érdekesebbnek találod (bár amúgy halvány fogalmam sincs arról, hogy igazából mi jár férfiak fejében :D), de örülök, hogy azért Viv szemszögéből is szeretsz olvasni. :)
    Evelin és Leót nem lehetett kihagyni – szerintem nagyon édesek együtt. :)
    A folytatással megpróbálok sietni. :)
    Nagyon köszönöm a soraidat. :)
    Puszi!
    Kia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s